Bassanot nem szeretném bemutatni, rengeteg info van fenn neten helyleírással, webcammel, meteoval, stb. Európa egyik legmegbízhatóbb, kiváló mikroklímájú helyéről van szó, amit kora tavasszal vagy főnös időben sáskákként lepnek el az ernyősök. A Po síkság után gyakorlatilag itt kezdődik az Alpok. Itt egy (nyári) áttekintő fotó a fő starthelyekről és terepről:
Nem is tudom, hogy hol kezdjem a beszámolót... Hosszú lesz :) Megint rengeteget tanultam, és extra sokat agyaltam a tapasztalatok kiértékelésén is, ezeket a cikk végén külön össze is szedtem. Nagyon sokat segített, hogy van xcontest, meg lehet utólag nézni mások repülését is, nem csak a saját emlékeire hagyatkozhat az ember. Mielőtt még belekezdek disclaimer: a fotók nem az enyémek, xcontestről vadásztam össze őket. Ha Csabi visszaadja a sisakkamerát, amit idén vettünk lesznek videók is!
Március 12-15 voltunk repülni, végülis a Tasi (Airborne) féle különítménnyel mentem, mivel nem volt más vállalkozó. Nagyon jó, technikás, változatos időjárásunk volt de erről írok majd később is. Évadnyitónak kiváló volt, mielőtt megkezdődik az igazi tavasz az Alpokban.
Március 11-i meteogramm, ami azért vállalható 4 napot mutatott:
Találós kérdés: ki-mit olvas ki ebből? Érdemes előre elgondolkozni, megfejtés a napleírásokban..
2010.03.12. Lijak
Kifele megálltunk Lijakban, Szlovéniában. (BTW Szlovénián keresztül mentünk, gyorsabb, mint Ausztrián át). Az idő az előrejelzésnek megfelelően felhős enyhe délies széllel, ülünk is vagy egy órát a starthelyen.
Sárkányos verseny van helyben, szerencsére gyorsan elhúznak s nem kell együtt repülni. Jó kis edzés a repülés, az elején sok girhelés (csapat többi tagja ki is koppan), majd bejavul az idő, olyan tavaszias. Alacsony az alap és hamar szétesnek a termikek, de azért nyomok helyben egy mini távot, csak későn indulok el. Sajnos menni kell tovább Bassanoba a szállásra, ezért korai leszállás (még 1-2 óra benne lett volna a napba simán). Megint orbitál magasan érek be a starthelyre (1000m), lespirálozok vagy 800m-t két fázisban, elég fárasztó, fejem is megfájdul picit.
2010.03.13.Bassano
Reggel kék égre ébredtünk, némileg szmötyis a levegő, de bíztató.. Az meg főleg, hogy 10:30 körül páran már megmaradnak nivóban.. Kiadós reggeli (ajánlom; sárkányos leszállónál lévő hotelben, 6 euro de fullos) után felmentünk és vártunk. Egyrészt egész Európa ott volt a starthelyen másrészt jó magyar szokás szerint gondoltuk megvárjuk a tutit. Hihehettünk volna a forecastnak (már írtam egyszer: felhőalap = (hőmérséklet - harmatpont) * 120m), nagyon alacsony volt a felhőalap (1100m körül) s mivel az idő azért dolgozott azonnal összeállt minden. (Gyakorlatilag a táv 75%-at teljesen zárt felhőzet alatt repültem.)
A nagy truváj a dologban most is az volt, hogy végig közösen repültünk a többi ernyővel, amiből egyrészt sokat tanulhat az ember, ha figyel (mi-hol működik, ki-merre-miért megy, stb.) másrészt csak könnyebb így repülni, hogy megfestik a levegőt a többiek.
Ha hamarabb sikerül elindulni lehett volna tovább tolni kelet felé (mint ahogy ezt mások meg is tették), de én 'nagy' völgynél inkább visszafordultam, mert kezdett begyengülni az idő.
Nyugatnak kb. jól mentem, de a costa lungan (keleti starthely) és a Brenta völgyben elbohóckodtam 10-15 percet, s így se értem át számottevően magasabban mint a többiek.
Innen tovább kb. ok, nagy variálásra nem is volt lehetőség, a legnyugatibb ponttól a többiek tovább mentek még 500m-t vagy max 1km-t, de alacsonyra is kerültek cserébe. Aki túl sokáig/túl későn jött ide le is szállt (lásd a triton). A táv ez az utolsó része volt a legtrükkösebb egyébként, egyrészt a tekergés-taktikázás a nyugati fennsíkon full zárt felhőzet alatt, majd a Brenta völgy újboli átütéso (lájtos) oldal-szembe szélben.
A nagy lehetőség persze az lett volna, hogy a keleti starthelyről nem csak bohóckodni megyek, hanem megcélzom a FAI háromszöget és kisiklok a síkságba amíg adja, utána meg vissza a leszálló. Sőt, alacsonyan kell visszaindulni, max leszállók útközben, de ha találok emelést akkor a háromszöget már nem tudom tágítani.
Ezek fontos tanulságok, ha az ember a teljesítményre meg a pontokra/kilóméterekre utazik. Most nem erre fókuszáltam hanem "csak" élvezni akartan a repülést, s a leszállóban engem váró sört, ez be is jött :)
A légtömeg nem nagyon változott Bassano felett, ugyanaz a dunsztos levegő fogadott minket a starthelyen, az egyetlen markáns változás az anticiklon közeledte és az ezzel járó erős inverzió. A keleti starthelyről indultunk, ahonnan szerintem nem nagyon érdemes startolni, csak max reggel 1030-ig vagy ha ráfúj a szél.
Az idő később indult és a nagy nyomás megtette a hatását a termikekre is: jobban rázott mint emelet. Ehhez hozzájött valószínűleg az is, hogy fújt felettünk az északi szél, de ilyen alcsony alappal (1200 körül) direktben nem éreztünk belőle sokat. Én nem néztem ki sokat a napból meg nagyon fogni kellett a cájgot ezért nem is erőltettem, de láthatóan lehetett volna (az viszont nem látszik az xcontestből, hogy hányan rohadtak le aznap..). Azt mondják később bejavult.
A nagy völgy széléig mentem, de kínszenvedés volt. Visszafele alacsonyra is kerültem, de végülis 600-ról sikerül visszatekertem a starthely fölé. Nem találtam visszaszállásra igazán szimpatikus helyet, ezért inkább irány a leszálló meg egy sör, előtte még egy kis játék a síkság termikeiben.
Kinn volt a Swing és lehetett ernyőket próbálni, ez az új 2-es / EN C gépük, az Astral 6
A nap (és az út) egyik legcsodálotosabb élménye a délutáni repülés volt; imádok a nyugisabb kisimultabb időben is repülni, termikelni, sokkal több ideje és módja van az embernek ilyenkor a környezet befogadására.. Tekerni az esti gyenge termikeket, együtt repülni a helyi ragadozó madarakkal és alpesi varjakkal, lekövetni a hegy vonalát, és gyakorlatilag utolsóként leszállni.. csodálatos élmény.
2010.03.15.Bassano
Csak ezért az egy napért megérte kimenni.. Az egyetlen dolog, ami beárnyékolja az, hogy 3-kor már a leszállóban hajtottunk, mivel a csoport indult haza.
Drasztikusan megváltozott az idő reggelre, az északi szél kipucolt mindent és mélykék égbolt fogadott minket, keleten meg először cirrus aztán elszórva néhány lenticularis felhő jelent meg.
Nagyon érdekes volt az idő, hiszen két teljesen különböző légtömeg, áramlás között voltunk: a síkság alapvetően dunsztosabb levegője alacsonyabb alappal és a hegy felett-mögött meg az északi szél által is kipucolt, hideg, tiszta levegő, nagyon magas alappal. A kettő között konvergencia volt, ezt sikerült is a Brenta völgyben megtapasztalni :)
Igazából eltaktikáztam az egész napot, ami a még mindig késői starttal kezdődött, utána meg elsősorban ennek köszönhető, hogy nem követtem elég jól az időjárás változását, és nem használtam ki a különböző időben, különböző magasságokon fújó szelet. Az inverziókkal (mert több is volt) is jobban képbe kellett volna lenni. Az első tanulság az volt, hogy túl hamar, túl magasra tekertem ki :) Dél körül 2000m-en még befújt a kb 20kmh-s északi szél, amit csak később a hegyvidéken beinduló termikek fogtak vissza picit. A gerinc (inverzió) alatt viszont D-DNY fújt.. Aminek az eredménye az lett, hogy kitekerve az orbitból végignéztem a hegy felé állva ahogy szépen halad a boly előre alattam. BTW fenn nem volt olyan hideg, 0 fok környékén lehetett. Az idő mondanom sem kell elég sportos volt, nem is nyomogattam annyit a gázt, de így is bezsebeltem az első kigyorsított csukásomat meg tucatnyi féloldal kezdeményt amit keményen meg kellett fogni. Miután majdnem beletekertem valakibe mivel nem látta hogy a +1,5 helyett a +5-ös magban fordulok elindultunk páran (az okosabbak ekkor fordultak vissza :) a távoli Valdobiande felé. Utóbbi - és főleg a töketlenkedés, hogy menjünk-nemenjünk-forduljunkvissza-mégse - és most az inverzió alatt fújó kemény DNY-al kellett küzdeni.. Necces volt, pár ernyő majdnem leszállt a kifutó gerincre. Innen visszafele nem kaptam el a ritmust, az erős lifteket nem értem el meg buborékos is volt az idő, ezért gerinc alatt küzdöttem előre. Sőt, mivel meguntam a turbót meg a buborékokban sodródást kiutaztam a gerinc előtt lévő felhők alá és azokat lekövetve mentem nyugatnak.. végig szembeszélben. Ahogy a nap során végig, most is rossz helyen voltam. :P Hátul a gerinc felett 5-600m-rel magasabban, a tracklogok szerint kisebb szélben lehetett menni. A Brenta völgy konvergenciában való átrepülése azért jó húzás volt, csak lassú. Innen részemről kb vége volt a napnak mert már menni kellett leszálni. Az igazi mágusok elmentek még teljesen nyugatra, utána kitekertek orbitba, északias hátszélben utaztak amíg be nem süllyedtek az inverzió alá, ott megint hátszélbe fordultak vissza a starthely felé :) lásd tracklog. Van akinek (igaz nem tudom hogyan) sikerült 3000-ig emelkednie, onnan azért elég jó a kilátás már.
Összefoglalásul nagyon szuper és tapasztalatokban gazdag 4 napot töltöttünk itt el. Lentebb külön összeszedtem a fejlesztendő pontokat magamnak, de előtte szeretnék még egy meteorológiai témáról beszélni. Újra tudatosult bennem, hogy miért fontos tudni, hogy hol-merre van a ciklon és anticiklon és merre mozog: ez határozza meg a légtömeget, amiben repülni fogunk. Ahogy a lenti panorámafotón és a leírásból is kontrasztosan látszik: a jó repüléshez kritikus, hogy tudjuk hol, milyen a levegő összetétele, és ez milyen következményeket jelent a repülő ember számára.
Ezen a panormafotón látszik a légtömegek közti különbség - bele is lehet nagyítani.
Tanulságok
Jó pontok:
biztonságosan repültem, nem vállaltam be hülyeséget, mindig volt elérhető leszálló, stb.
nem volt se parás startom, se parás leszállásom
jól fel voltam öltözve, a fűtőzacsi a kesztyűben is király volt, nem fáztam
jól kezeltem az ernyőt
nem rohadtam le egyszer se, levegőben tudtam maradni nehezebb helyzetekben is
a felhőzet, leárnyékolás hatását nagyon jól megsaccoltam
sokat és nagyjából ésszel használtam a gyorsítót
működött a közös repülés más ernyőkkel (termikelés-bolyozás)
végre egyben van a felszerelésem minden jó, be van állítva, tudom használni, stb.
Semleges:
jó időben kell a ballaszt, gyorsabb és kényelmesebb is a repülés (nem kell nyitogatni az ernyőt)
siklás vonalát jól meg kell választani.. (evvel gond igazából nem volt, persze javítani lehetett volna még rajta)
a környezetetet, a többi ernyőt még jobban kell figyelni. Gyorsan kiválasztani azokat, akikről érdemes tudni, hogy pontosan mit-miért csinálnak, érdemes őket követni
lehetne előrébb hozni a startidőpontot.. Nem kell megvárni a tuti, amint egy-két ernyő már nivó környékén vagy a felett tartósan megmarad lehet startolni..
Rossz pontok:
az időjárást és változását jobban kihasználni, figyelni
a szelet és változásait (térben, időben) felhasználni a hatékonyabb, gyorsabb repülés érdekében
erősebb 'vonalakra', termikekre helyezkedni.. (pl. utolsó nap kinti felhők vs. gerinc..)
magasabban erősebbek a termikek, ergo siklani is nagyobbakat lehet!
bolyozás: megéri a bollyal maradni! Ha mennek menni kell, különben könnyen lemarad az ember. Együtt nagyságrendileg könnyebb a repülés túlélés.
jó bollyal kell menni, mert azok haladnak gyorsan..
túl gyenge termikekbe is beletekerek, amikkel igazából nem lehet emelkedni csak enyhén süllyedni vagy max nullázni..
nem kell gyenge termikeket tekerni, mert nem nyer vele annyit az ember (hacsak nem muszáj..)
nem kell a termiket a végéig tekerni ha láthatóan működik az idő
túl magasan érek be a starthelyre, végsiklani kell (GPS!), így csak macera magam leküzdése a földre
ha jó a nap akkor a végsikláson is lesz emelés.. (csak ha van leszálló is ;) Ha nem, akkor meg max gyalogolok egyet..
Jön a zivatar a hegyekben! Mit tegyünk? Szálljunk le, azonnal. Akkor is, ha csak 20km-re van. Egyrészt gyorsan ideérhet vagy lefuthat minket, másrészt a völgyrendszerek megvezetik a kifutószelet. Ez önmagában is gáz, és ha a völgy szűk vagy a völgyszél ráerősít akkor igazán veszélyes lehet.
2009-ben a Hungarian XC Openen Lijakon (előalpok, nagy síksággal a hegy előtt) többen a széllel szemben állva is tolattak 20 km/h-val, és ez a hegyek előtti pusztán volt.
Abba is érdemes belegondolni, hogy 2000m-t elveszteni nem könnyű és főleg nem megy gyorsan. Kemény spirálozás nélkül simán eltarthat fél órát is, és akkor még nem is kezdett el komolyan szívni… Ha már itt tartunk, legtöbb helyen nem is a spirálozást, hanem a fülcsukás + parkettát javasolják. Megmarad a vízszintes irányú mozgásod, és ha fel is szív valamennyire a felhő / zivatar ha kifele célzol (GPS-e és iránytűje mindenkinek van, ugye?) akkor előbb-utóbb kijutsz. BTW javaslom a fenti figura (nagy fülcsuk + parketta) gyakorlását, korántsem triviális, főleg stabilan egy irányban tartani a cájgot durva oszcilláció nélkül.
Most, hogy az alapon túl vagyunk jön a haladó kurzus. A dolog apropója az, hogy augusztusban amikor a legutolsó video is készült elég instabil, nedves volt a levegő. A klasszikus forgatókönyv szerint már délben toronyfelhők voltak mindenfele, hamar összeállt a felhőzet majd elkezdtek megjelenni-szétesni a CB-k, amit hamarosan követett az eső meg a lájtos zivi.
Mivel a kocsi Greifenburgban volt a kemping parkolójában s a délutánt camel trophy helyett inkább klettersteiggel akartam tölteni, ezért hazatoltam.
DE már akkor is megfordult a fejemben, hogy azért 3000 méterről nagyot lehet siklani, és ha nagyon vágja az ember az időjárást, jól taktikázik és még szerencséje is van (például a magassági szél elég meghatározó ahhoz, hogy kiszámíthatóvá tegye a felhők / zivik mozgását, a labilitás nem elég erős ahhoz, hogy minden egyszerre bedurranjon, stb.) akkor akár meg is próbálhatja kikerülni, lefutni az esőt vagy kisebb zivit.
Ezt tette aznap egy-két tapasztaltabb ember, pl. Burkhard Martens, lásd a fenti tracklog. Ő kb. 20 éve repül alpesi környezetben, több könyvet is írt amit már ajánlottam is a blogban. Az esőfelhő kb. a Grossglockner felől jött egyenesen Greifenburg felé, amit Burki a Lienzi dolomitok felé került ki. Vicces volt nézni a kemping sörözőjéből, ahogy megvárja a kifutószél végét az űrben, majd amikor elcsendesedett minden leszállt. Ő aznap 100 km feletti zárt távot repült, amikor legtöbben lemenekültek az eső elől.
Lipóth István írt egy nagyon jó kis beszámolót a Polish Openről, ajánlom mindenkinek.
Én sajnos nem voltam akkor ott, Szlovéniában, pedig láthatóan jó idő volt. István írásából annyit emelnék ki, hogy a jelenlegi pontozási rendszer arra ösztönöz, hogy a versenyen toljad nagyon keményen, akár alacsonyan is tovább, "..a lecurranás kockáztatása sokkal jobb stratégia, mint a célbaérés szem előtt tartása.."
Ez rendben is van, ez egy verseny. Ha több időm lenne repülni, elmenni több napos versenyekre, vállalni a szívást ha rossz az idő és pengébb szárnnyal is tolnám ott lennék.
Három dolgot sajnálok abban, hogy nem versenyzek (a poént leszámítva persze :)
látni a különböző döntések eredményét élőben - erre van némileg mód barátokkal és népszerűbb starthelyeken)
csoportban repülni jó pilótákkal - részben ez is megoldható
megtanulni gyorsan repülni - hát erre sajnos nem nagyon. A versenyen viszont versenycucc kell ahhoz, hogy lépést tudj tartani a többiekkel, különben az első sikláson otthagynak.
Egyelőre a csillagok máshogy állnak, szóval a terv továbbra is az, hogy kiválasztjuk az év legjobb napjait s toljuk a távokat barátokkal közösen az Alpokban. Ha meg verseny is van ott annál jobb.
A Col Rodella korántsem egy olyan barátságos starthely, mint aminek látszik. Elég bonyolultak a völgyszél rendszerek, amit a magassági, főleg az északi szél is rendesen be tud zavarni. Ezekről jelent meg egy nagyon jó írás egy német oldalon . Beraktam pár képet ide is és a lefontosabb dolgokat kiemelem , de javaslom az eredeti írást google translatenek hála most már magyarisul is.
Kis fordítási segítség a képekhez:
Oststart - keleti starthely
Südweststart - DNY starthely a szikla alatt (van itt kb 30m-rel feljebb a szikla közvetlen aljában egy déliesebb starthely is)
Bergbahn - felvonó
Tal - völgy
Wind - szél
Col Rodella délről nézve
Col Rodella a Sella irányából, keletről nézve
Col Rodella nyugatról nézve
A lényeg:
nagyon vigyázni kell a startolásnál, mivel hátulról befújhat a völgyszél és akkor lee oldalon vagyunk. Erre külön rátehet az északias magassági szél, ekkor tényleg nagyon oda kell figyelni.
északi szélben az egész környék teljesen máshogy viselkedik, ráadásul valamilyen szinten folyamatosan a nagy sziklák leejében vagyunk, inkább ne repüljünk vagy legyünk nagyon óvatosak.
a keleti starthelyen ne startoljunk dél (12 óra) után, mert a DNY starthely völgyszelének lee oldalán van, de a hátsó (Grödener völgy) völgyszelének is a leejében. Emiatt is elég sok a porördög itt, jó napokon rendszeres a boruló sárkány és az önálló életre kelő ernyő+beülő kombo.
Sajna ez az egész nem csak szöveg. Porördögöt meg mentőhelikoptert is sokat láttam már én magam is erre. Most szeptemberben (északias szél..) is első nap a mentőhelikopter fogadott minket.. Egy helyi pilot indított is egy 'felvilágosító' topicot a pgforumon.
Az utunk az időjáráshoz képest (a Dolomitok pont egy anticiklon és egy ciklon között volt fél úton, nem lehetett tudni milyen lesz az idő - a rosszabbik változat lett végülis) tűrhető volt. Dani kitekert az elején rögtön, én küzdöttem az életemért a starthely környékén aztán adta. Elindultunk DNY-nak, de nagyon nedves volt a levegő, össze is állt kb. du 14 órára és mindent leányékoltak a felhők, vége volt a játéknak.
Kezd egyre jobban szívemhez nőni a Vega, nem csak a teljesítménye, hanem hogy baromi jól lehet vele tekerni, főleg a gyenge termikeket. Col Rodellan is többen kiestek mellőlem ahogy girhelgettem.
Ha erős az északi szél vagy főn van akkor a megoldás: Bassano. Mi is így tettünk, s 2-3 napig ott élveztük az olaszok vendégszeretetét és isteni konyhájukat. BTW felfedeztünk egy új, nagyon kultúrált kempinget Semonzoban (Borso del Grappa), gyalog távolságra (az ernyős bolt melleti) 'régi' leszállótól.
Bassanoban is ismerkedtem a lee oldali repülés rejtelmeivel, még nem állt össze a kép teljesen, de alakul. A 2010-es szezon végére biztos lesz belőle egy külön cikk.
Rengeteget tanultam.. Teljesen más ez a hely, mint ahol eddig én is sokat repültem pl. Szlovénia. Sokkal összetettebb az időjárás, jobban résen kell lenni. Legfőképpen a szélre figyeljetek, mert az fúj, mindenhol (minden magasságban) más irányból és erősséggel s persze mindig rossz irányból :P
Ha nem a szélesebb völgyekben repülsz tudnod kell, hogy hol milyen irányú és erősségű szél fúj. pl. Lehet fenn (a magosban) egy nyugati szél, ami a starthely felett inkább DNY, de lent a völgyben erős K-i völgyszél fúj. Ez volt Obertiliachban az utolsó napon. A helyzet viszont trükkösebb, mivel a szomszéd völgyben megszokott K-i völgyszelet teljesen átforgatta a magassági szél és a leszállóban NY volt.
Másik érdekes szitu volt pl. első nap Lienzben, ahol hiába nagy a tér, a völgyben alacsony lévő inverzió alatt begyorsult a völgyszél. Trimmen konkrétan egy helyben álltam (mindez a város közepén 150m-en, mert lusta voltam s vissza akartam szálni a kocsihoz :)
Ha már a meteonál tartunk: a késő nyárhoz képest egész jó idő volt, mivel végig labilis volt a levegő. Cserébe napi rutin volt a zivatarcellák elől menekülés. Azt mondják a belső Alpok nagy részén tavasszal van a legjobb távrepülő idő a nagy hőmérséklet különbségek miatt. Nyáron jellemző, hogy főleg a völgyek elég stabilak, az alpok déli oldala vagy Svájc magas hegyei ilyenkor jobban működnek.
Korántsem egyszerű a dolog, cserébe nagyon változatos! Még én is kóstolgatom, most főleg a lee oldali repüléssel ismerkedtem. Nehéz, nem látom még, hogy mikor lehet rávállalni és mikor necces a dolog. Ha valakinek van tapasztalata írja meg!
Mostanában nincs túl sok időm blogolni, talán majd télen készül részletes helyleírás is. Ha Lienz környékén szeretnél repülni dobj egy mailt, hátha tudok segíteni.
Úticélként Greifenburgot ajánlom első körben, bartságos a hely és nagyon komoly repülős közösség/infrastruktúra alakult ott ki, jó napokon lehet több tucat ernyős is, viszont a tér miatt nem akváriumként éli meg ezt az ember. Sőt, pont a tömeg miatt itt tényleg megvalósul az együtt tekerés s közös távrepülés, amiből sokat lehet tanulni. Tuti tipp még Obertilliach Silliantól kb 20km-re, ez már a Dolomitok kapuja. Aki beszél németül, annak szívből ajánlom Burkhard Martens 'Das Streckenflugbuch' című könyvét, a honlapján pont erről a környékről van fent egy részlet.
Szeptember 3-6 helyett szeptember 10-13: évadzáró túra az észak-olaszországi Dolomitokban. A hely tuti, felvonó visz a 2400m-en lévő starthelyre, leszálló a völgyben a felvonó állomása mellett. A felhőalap jellemzően 3-4000 m, ahonnan a fél Alpok látható, ezzel a hellyel nem lehet betelni.
Ha érdekel jelentkezzetek, én biztosan megyek.
Kedvcsináló video Kellytől:
Egy jó kis 'túravideo' ami bemutatja a környéket:
Repülhetetlen napon klettesteigezni megyünk:
Részemről idén Alpokból ennyi, októberben ha lesz egy jó hétvége egy Lijak befigyelhet még.
A július 27-ei hétvégén Tolminba kirándultunk. Pontosabban csak vasárnap és hétfőn mert szombaton még javában prüszkölt a hidegfront itthon és ott is, ezért szombatra a lájtos indulás mellé egy balatoni vitorlázást terveztünk.
Persze az előző napok „narancssárga” riasztása nem csak a déli megyék háztetőit, de a bérbe vehető hajók felszerelését is amortizálta, így a túl erős szél helyett a hajóhiányra lehetett fogni a program elmaradását.
Kicsit szomorkásan de annál ráérősebben vettük hát az irány Tolmin felé. Hosszas tanakodás után a jól bevált Fehérvár, 8-as, A2-es kombinációt választottuk, ami akkor vált igazán jó döntéssé amikor megláttuk Gerlitzen fölött a „sok, kis fekete pöttyöt”. Felfűtve az utolsó felvonó reményétől nyomtunk egy parkettát a 3.0-ás tdi motornak, ami Szuzkában (alias ML Merci) pihent és a következő pillanatban már ültünk is a felvonón. A Mordor erdejei fölött lógó felhők nem szegték a kedvünk, sőt a felvonó kezelő búcsúját sem vettük fenyegetésnek, amikor leszállás után leálltak a felvonók.
Starthelyen 8 fok, széles mosoly és pakolás, aztán… 1400m gondtalan, „flow” élménnyel teli siklás, csodálatos naplemente és egy majdnem „eszméletlen jó„ spirál jutott osztályrészül, amire nem is számítottunk az nap.
Másnap már Tolminban, a front utáni első nap, windguru szerint gyenge dnyi szél és nulla felhőzet. Hát ez nekem túl sok jót nem jelentett önmagában, de Dudek (Ambrus) felvillanyozva újságolta,h ő 80 km-es háromszöget írt ki a napra, mert tutti időt lát és „kenjük oda” minél jobban.
Na, ennek fényében elsőként értünk Kobalára, és az elsők között startoltunk. Persze én utoljára, mert: az első starthoz Fedémesen edzett, magabiztos technikámmal felvértezve kezdtem hozzá, melynek eredményeként elsőt a második start is követte. Mondom ezt azért mert az egyik befújás után flegmán meg nem fékezett jobb szárny, engem és ernyőm gyorsan helyben hagyva csavart vissza a starthely pázsitjára, annak botanikai különlegességeit közeli vizsgálatára bíztatva. J
A második azonban már hibátlanul be is fejeződött, melyet egy jó félóra tömör szívás követett. Az idő ugyanis még igen buborékos, rázós volt. Fentről körülnézve, társaim mélyen alattam és magasan fölöttem egyaránt, a tavalyi tandem menetből emlékezetes program rajzolódott ki előttem: +/- 100m-es rock’n’roll a Kobala keleti oldalán.
A déli napsütés aztán meghozta a kitartó munka gyümölcsét. A déli oldalt lejtőzve egyre keményebb magot sikerült megtekerni (mint a palacsintát) és 1800ig, felhőalapig emelkedtem. Ekkorra már Misifiú és Roland is elindultak Stoll gerincre, szóval iparkodnom kellett. Az idő tankönyvi volt. Termikben bika liftek, felhőalapról vaj sima siklás. Nem gondoltam, hogy a távrepülés lehet ennyire nyugis. Lógó karral siklottam termiktől termikig, az esti gyogyit meghazudtoló nyugalommal. A fékre ráfogást követő 5 mpben, menetrend szerint felröhögött a varió és már estem is fel megint az első felhőérintésig (2J).
Ajándék termák után irányt a Willi fölötti kétpupu felé vettem, ahol ismét menetrend szerint érkezett a társaitól elszakadt „más”, azaz melegebb levegő. Újabb felhő szagolás és irány tovább (3J).
Az ugratóhegyet ki is kellett hagynom, mert a kétpupu után 2 rugóról siklottam már a Stollra. Annyira azért nem sajnáltam, főleg, hogy így végre volt esélyem utolérni Misiéket.
Stollra 1200-on értem kb. ott kicsit egerészni kellett, de csak annyira, mintha a ló méretű egereket akarnánk keresni. A Stoll innentől tényleg úgy tartott, h egyenes siklásban emelkedtem, ahogy mindenki más is. Amikor éppen nem, akkor meg majd fogok, volt a mondás. És úgy is lett. Nem? De!
A menedékház fölött az érzés leírhatatlan. Golfpálya minőségű fű, egy félkör formájú sziklás medence és éles, füves gerinc ameddig a szem ellát. A repülés képi illusztrációinak begyűjtése közben kétszer találtam magam a felhőben (4 és 5J), ami az antciklonos időjárás miatt teljesen veszélytelen volt, és a „nagy fülek”-nek köszönhetően mindig hamar elmúlt a szürkeség.
Itt úgy véltem, hogy Dudek (aki már a nagykártyákhoz méltóan heverészett a Stoll starthelyen) által kiírt 3ször egyik csúcsának végéhez értem (később kiderült, h korán sem) és indulhatok vissza. Itt jött a kérdés, h 2000-ről az ember merre megy vissza. Én gondoltam egy nagyot és nekiindultam az évek óta áhított Krn csúcsnak. A felhőalap ekkorra már 2000-2200 közé húzódott így volt rá egy kisebb esély, hogy meg tudom lejtőzni…
Stollkról hát a Pulovnikra (Bovec felé lévő gerinc) siklottam át a Soca fölött magasan. Mire átértem a sziklák elé már itt is emelt mindenhol. Fantasztikus élmények sora csak most kezdődött igazán. Vitorlázógépekkel együtt csúsztunk a sziklák előtt, oda-vissza. Együtt tekertem egy legalább 1 m fesztávú nehéz bombázó sasmadárral, aki kb. 5 méterre engedte, hogy megközelítsen, ahonnan már láttam azt is mikor gyanakodva hátranéz rám, és a következő kanyarban helyben is hagy…
A függőleges sziklafalak előtt néhol egyenes siklás ideális emelése 4,5m/s volt, mintha a világ legsimább felvonójában ültem volna. Na ennyit az extrém sportról… J
A gerinc végén azért kellett valamit csinálni is. Nem nagyon lévén utánpótlás, a Rácstól (Rácz Bali) tanult szűk buborék tekerő technikával, azaz „ha megrúg, agyig húzd a féket és fordulj! hogy merre? az mindegy, de az északi féltekén inkább jobbra!” J sikerült újra 2000 m-ig felesni és onnan már a Krn melletti sziklák következtek.
Krn-t hátulról támadva, „csak” a barlang hasadékokat, függőleges szikla rengeteget és a menedékház lobogó zászlóit láttam, a csúcsa folyamatosan felhőben volt.
Nem baj, gondoltam, és türelmetlenül rá is siklottam a messziről futball pályára emlékeztető üde zöld háromszögre, de sajnos nem tartott egyáltalán. Ezt a turisták ki is használtak és csúnyán rám tekertek. Vissza a függőlegesbe. Ezt mindenkinek ajánlom, mint adrenalin fröccs!: a zöld háromszöget majdnem érintve, átsiklani a nyugati oldalra. Olyan mintha egy szakadékba ugranánk, ahol 1000+ m-es mélység tárul elénk egyik pillanatról a másikra. A különbség, h ha minden jól megy nem kezdünk el zuhanni. J
Olyannyira nem, h sikerült is visszaemelkedni 2170ig ahonnan egy „lejentem jeltőzöm a KRN-t” rádióadással adtam hangot az örömömnek.
Innen a hátsó gerincen visszafelé, szinte már enerváltan, a szépség befogadására képtelenül csak arra koncentráltam, h visszaérjek a Kobalára. Ez a Tolminka völgy tetején 1700 m-en egyszerű vállalkozásnak is tűnt, de nem volt az… Sajnos hosszú süllyedés eredményeként egészen a földig értem, egy púppal a Kobala előtt. De egy kicsit sem bántam… Mindent sikerült megrepülni amit első tolmini túra óta akartam: KRN, Stoll, hátsó gerinc, ha nem ragaszkodtam volna a kiírt feladathoz, Bovec is adta volna. J
Összegezve: 3:49 perc után a szögesdrótok között landoltam, majdnem a tehenek hátán, de szerencsére csak majdnem. Bár a hurok nem lett sajnos teljes, az Xcontest jóindulatának köszönhetően befogadták a jeleket, mint egy 57 km-es„flat triangle”. J
Mindenkinek ilyen élményeket kívánok, és Tolminban erre van is lehetőség. Tapasztaljátok meg minél többen! Irány az Alpok! Mert itt a világ legtutibb távrepülő helyei várnak! J