Jön a zivi!

Jön a zivatar a hegyekben! Mit tegyünk? Szálljunk le, azonnal. Akkor is, ha csak 20km-re van. Egyrészt gyorsan ideérhet vagy lefuthat minket, másrészt a völgyrendszerek megvezetik a kifutószelet. Ez önmagában is gáz, és ha a völgy szűk vagy a völgyszél ráerősít akkor igazán veszélyes lehet.

2009-ben a Hungarian XC Openen Lijakon (előalpok, nagy síksággal a hegy előtt) többen a széllel szemben állva is tolattak 20 km/h-val, és ez a hegyek előtti pusztán volt.

Abba is érdemes belegondolni, hogy 2000m-t elveszteni nem könnyű és főleg nem megy gyorsan. Kemény spirálozás nélkül simán eltarthat fél órát is, és akkor még nem is kezdett el komolyan szívni… Ha már itt tartunk, legtöbb helyen nem is a spirálozást, hanem a fülcsukás + parkettát javasolják. Megmarad a vízszintes irányú mozgásod, és ha fel is szív valamennyire a felhő / zivatar ha kifele célzol (GPS-e és iránytűje mindenkinek van, ugye?) akkor előbb-utóbb kijutsz. BTW javaslom a fenti figura (nagy fülcsuk + parketta) gyakorlását, korántsem triviális, főleg stabilan egy irányban tartani a cájgot durva oszcilláció nélkül.

Most, hogy az alapon túl vagyunk jön a haladó kurzus. A dolog apropója az, hogy augusztusban amikor a legutolsó video is készült elég instabil, nedves volt a levegő. A klasszikus forgatókönyv szerint már délben toronyfelhők voltak mindenfele, hamar összeállt a felhőzet majd elkezdtek megjelenni-szétesni a CB-k, amit hamarosan követett az eső meg a lájtos zivi.

Mivel a kocsi Greifenburgban volt a kemping parkolójában s a délutánt camel trophy helyett inkább klettersteiggel akartam tölteni, ezért hazatoltam.

DE már akkor is megfordult a fejemben, hogy azért 3000 méterről nagyot lehet siklani, és ha nagyon vágja az ember az időjárást, jól taktikázik és még szerencséje is van (például a magassági szél elég meghatározó ahhoz, hogy kiszámíthatóvá tegye a felhők / zivik mozgását, a labilitás nem elég erős ahhoz, hogy minden egyszerre bedurranjon, stb.) akkor akár meg is próbálhatja kikerülni, lefutni az esőt vagy kisebb zivit.

Ezt tette aznap egy-két tapasztaltabb ember, pl. Burkhard Martens, lásd a fenti tracklog. Ő kb. 20 éve repül alpesi környezetben, több könyvet is írt amit már ajánlottam is a blogban. Az esőfelhő kb. a Grossglockner felől jött egyenesen Greifenburg felé, amit Burki a Lienzi dolomitok felé került ki. Vicces volt nézni a kemping sörözőjéből, ahogy megvárja a kifutószél végét az űrben, majd amikor elcsendesedett minden leszállt. Ő aznap 100 km feletti zárt távot repült, amikor legtöbben lemenekültek az eső elől.

Polish Open beszámoló link

Lipóth István írt egy nagyon jó kis beszámolót a Polish Openről, ajánlom mindenkinek.

Én sajnos nem voltam akkor ott, Szlovéniában, pedig láthatóan jó idő volt. István írásából annyit emelnék ki, hogy a jelenlegi pontozási rendszer arra ösztönöz, hogy a versenyen toljad nagyon keményen, akár alacsonyan is tovább, "..a lecurranás kockáztatása sokkal jobb stratégia, mint a célbaérés szem előtt tartása.."

Ez rendben is van, ez egy verseny. Ha több időm lenne repülni, elmenni több napos versenyekre, vállalni a szívást ha rossz az idő és pengébb szárnnyal is tolnám ott lennék.

Három dolgot sajnálok abban, hogy nem versenyzek (a poént leszámítva persze :)

• látni a különböző döntések eredményét élőben - erre van némileg mód barátokkal és népszerűbb starthelyeken)
• csoportban repülni jó pilótákkal - részben ez is megoldható
• megtanulni gyorsan repülni - hát erre sajnos nem nagyon. A versenyen viszont versenycucc kell ahhoz, hogy lépést tudj tartani a többiekkel, különben az első sikláson otthagynak.

Egyelőre a csillagok máshogy állnak, szóval a terv továbbra is az, hogy kiválasztjuk az év legjobb napjait s toljuk a távokat barátokkal közösen az Alpokban. Ha meg verseny is van ott annál jobb.

Col Rodella,Dolomitok - starthely tudnivalók

A Col Rodella korántsem egy olyan barátságos starthely, mint aminek látszik. Elég bonyolultak a völgyszél rendszerek, amit a magassági, főleg az északi szél is rendesen be tud zavarni. Ezekről jelent meg egy nagyon jó írás egy német oldalon . Beraktam pár képet ide is és a lefontosabb dolgokat kiemelem , de javaslom az eredeti írást google translatenek hála most már magyarisul is.

Kis fordítási segítség a képekhez:

• Oststart - keleti starthely
• Südweststart - DNY starthely a szikla alatt (van itt kb 30m-rel feljebb a szikla közvetlen aljában egy déliesebb starthely is)
• Bergbahn - felvonó
• Tal - völgy
• Wind - szél

Col Rodella délről nézve

Col Rodella a Sella irányából, keletről nézve

Col Rodella nyugatról nézve

A lényeg:

• nagyon vigyázni kell a startolásnál, mivel hátulról befújhat a völgyszél és akkor lee oldalon vagyunk. Erre külön rátehet az északias magassági szél, ekkor tényleg nagyon oda kell figyelni.
• északi szélben az egész környék teljesen máshogy viselkedik, ráadásul valamilyen szinten folyamatosan a nagy sziklák leejében vagyunk, inkább ne repüljünk vagy legyünk nagyon óvatosak.
• a keleti starthelyen ne startoljunk dél (12 óra) után, mert a DNY starthely völgyszelének lee oldalán van, de a hátsó (Grödener völgy) völgyszelének is a leejében. Emiatt is elég sok a porördög itt, jó napokon rendszeres a boruló sárkány és az önálló életre kelő ernyő+beülő kombo.
• olvasd el az eredeti oldalt vagy nézd meg a fordítást.

Sajna ez az egész nem csak szöveg. Porördögöt meg mentőhelikoptert is sokat láttam már én magam is erre. Most szeptemberben (északias szél..) is első nap a mentőhelikopter fogadott minket.. Egy helyi pilot indított is egy 'felvilágosító' topicot a pgforumon.

Az utunk az időjáráshoz képest (a Dolomitok pont egy anticiklon és egy ciklon között volt fél úton, nem lehetett tudni milyen lesz az idő - a rosszabbik változat lett végülis) tűrhető volt. Dani kitekert az elején rögtön, én küzdöttem az életemért a starthely környékén aztán adta. Elindultunk DNY-nak, de nagyon nedves volt a levegő, össze is állt kb. du 14 órára és mindent leányékoltak a felhők, vége volt a játéknak.

Kezd egyre jobban szívemhez nőni a Vega, nem csak a teljesítménye, hanem hogy baromi jól lehet vele tekerni, főleg a gyenge termikeket. Col Rodellan is többen kiestek mellőlem ahogy girhelgettem.

Ha erős az északi szél vagy főn van akkor a megoldás: Bassano. Mi is így tettünk, s 2-3 napig ott élveztük az olaszok vendégszeretetét és isteni konyhájukat. BTW felfedeztünk egy új, nagyon kultúrált kempinget Semonzoban (Borso del Grappa), gyalog távolságra (az ernyős bolt melleti) 'régi' leszállótól.

Bassanoban is ismerkedtem a lee oldali repülés rejtelmeivel, még nem állt össze a kép teljesen, de alakul. A 2010-es szezon végére biztos lesz belőle egy külön cikk.