Jön a zivi!

Jön a zivatar a hegyekben! Mit tegyünk? Szálljunk le, azonnal. Akkor is, ha csak 20km-re van. Egyrészt gyorsan ideérhet vagy lefuthat minket, másrészt a völgyrendszerek megvezetik a kifutószelet. Ez önmagában is gáz, és ha a völgy szűk vagy a völgyszél ráerősít akkor igazán veszélyes lehet.

2009-ben a Hungarian XC Openen Lijakon (előalpok, nagy síksággal a hegy előtt) többen a széllel szemben állva is tolattak 20 km/h-val, és ez a hegyek előtti pusztán volt.

Abba is érdemes belegondolni, hogy 2000m-t elveszteni nem könnyű és főleg nem megy gyorsan. Kemény spirálozás nélkül simán eltarthat fél órát is, és akkor még nem is kezdett el komolyan szívni… Ha már itt tartunk, legtöbb helyen nem is a spirálozást, hanem a fülcsukás + parkettát javasolják. Megmarad a vízszintes irányú mozgásod, és ha fel is szív valamennyire a felhő / zivatar ha kifele célzol (GPS-e és iránytűje mindenkinek van, ugye?) akkor előbb-utóbb kijutsz. BTW javaslom a fenti figura (nagy fülcsuk + parketta) gyakorlását, korántsem triviális, főleg stabilan egy irányban tartani a cájgot durva oszcilláció nélkül.

Most, hogy az alapon túl vagyunk jön a haladó kurzus. A dolog apropója az, hogy augusztusban amikor a legutolsó video is készült elég instabil, nedves volt a levegő. A klasszikus forgatókönyv szerint már délben toronyfelhők voltak mindenfele, hamar összeállt a felhőzet majd elkezdtek megjelenni-szétesni a CB-k, amit hamarosan követett az eső meg a lájtos zivi.

Mivel a kocsi Greifenburgban volt a kemping parkolójában s a délutánt camel trophy helyett inkább klettersteiggel akartam tölteni, ezért hazatoltam.

DE már akkor is megfordult a fejemben, hogy azért 3000 méterről nagyot lehet siklani, és ha nagyon vágja az ember az időjárást, jól taktikázik és még szerencséje is van (például a magassági szél elég meghatározó ahhoz, hogy kiszámíthatóvá tegye a felhők / zivik mozgását, a labilitás nem elég erős ahhoz, hogy minden egyszerre bedurranjon, stb.) akkor akár meg is próbálhatja kikerülni, lefutni az esőt vagy kisebb zivit.

Ezt tette aznap egy-két tapasztaltabb ember, pl. Burkhard Martens, lásd a fenti tracklog. Ő kb. 20 éve repül alpesi környezetben, több könyvet is írt amit már ajánlottam is a blogban. Az esőfelhő kb. a Grossglockner felől jött egyenesen Greifenburg felé, amit Burki a Lienzi dolomitok felé került ki. Vicces volt nézni a kemping sörözőjéből, ahogy megvárja a kifutószél végét az űrben, majd amikor elcsendesedett minden leszállt. Ő aznap 100 km feletti zárt távot repült, amikor legtöbben lemenekültek az eső elől.