A repülés szépsége

Régóta keresek valami alkotást, ami igazán megmutatja a repülés szépségét.. A témában nem találtam még meg az igazit, de a legénybúcsúmon azért megpróbáltam bemutatni :) Következzen 'a kitekerés':

Aug 7-9 hosszú hétvége a Pustertalban

Úgy néz ki hétvégén megint jó idő lesz! :) Közel ideálisnak néz ki a nyomástérkép az ausztria délnyugati része (déltirol) központtal elhelyezkedő anticiklonnal:

Részemről ez az utolsó alpesi hétvége az ősz (Dolomitok!) előtt, a cél egy FAI háromszög összehozása lenne. Augusztusban Speikboden erre a cím, ahogy az az xcontesten is látható, vagy ebből a múlt hétvégi repülésből.

Elképzelhető, hogy vasárnap és hétfő cirrusos/zivataros lesz, vagy lassabban megy el a front; akkor megyünk kijjebb pl. Greifenburgba (Emberger Alm). Indulás péntek délután, végső döntés csütörtök este meteo függvényében.

Aktuális meteogramm:

A 2010 júniusi útról, szélről, hegyekről

Az a hat nap, amit június végén töltöttem az Alpokban meghatározó élmény lett számomra. Elképesztően sokat tanultam, de ami talán még ennél is fontosabb az a kitörő öröm és élvezet amit a magashegyi repülés jelent számomra. Sajnos nem tudom szavakba önteni, kerestem idézeteket, verseket de hiába; küldjétek el, ha ilyet találtok.

Rengeteg téma van, amiről szívesen írnék és több óra videot is rögzítettem, nagy részüket sajnos idő hiányában nem fogom tudni itt a blogon megosztani.

Azért a móka kedvéért feltöltöttem a Grossvenediger alatti stabil 6-os kitekerést, íme:

A száraz tények: 6-ból 5 nap repültem, összesen 21,5 órát, 285 km-t (kb), utóbbiból egy szabad táv, a többi hurok vagy háromszög. Több starthelyen is jártam:

• Greifenburgban - Emberger Alm
• Lienz - Zettersfeld
• Sand in Taufers (Olaszorság) - Speikboden (itt nem repültem mert főn volt)
• Choralpe - Westendorf
• Hollersbach - Pinzgaui völgy
• Wildkogel - Pinzgaui völgy
• Penken - Zillertal

Az idő nem volt etalon mert végig fújt az északias szél (átlagosan kb 15 kmh, hol gyengébb hol erősebb), ami nem könnyítette meg a táv-repülést. Azért összejött egy 90-es, egy 70-es és utolsó nap hazaindulás miatt korai leszállással, vario nélkül egy 50-es hurok. A maradék versenyfeladat volt (jártam az osztrák liga Alpenrosencup versenyén), délutáni "helyi" reülés (pl. Hollersbachból du 16 körüli startból 30-as háromszög).

Tanulságok röviden:

• olyan címen légy és úgy repülj, ami a tudásodnak és a magabiztosságodnak megfelelő. Talán ez a legkeményebb dolog, nekem is folyamatosan újabb és újabb leckéket dob fel. Volt és lesz is ilyen, hogy ha nem érzem magam jól a helyen, túl sok, bezavar és dekoncentrált leszek, ilyenkor inkább leszállok. Piszok rossz érzés lent állni, de ez nem az a sport ahol érdemes magad nagyon túlvállalni. A reális, valós magabiztosság felépítéséhez sok tapasztalatot kell szerezni, ami csak úgy megy, hogy tiszteletbe tartod a korlátaidat.
• a (belső) Alpokban gyakorlatilag nem lehet úgy távot repülni, hogy ne kelljen hosszabb-rövidebb ideig lee oldalon repülni. Ezt Kelly is megerősítette amikor utolsó nap találkoztunk, ő hosszú évek óta repül az Alpokban, ahol paraguideként dolgozik.
• ebből következik, hogy ismerd és urald az ernyődet. Tudnod kell annyira kezelni, hogy lee oldalon is, akár csukások között is határozottan repülj vele, anélkül, hogy bármit túlreagálnál, bepánikolnál és magad csukd le. A teljes magabiztosságot nekem is ez a pár nap hozta meg, nagy megkönnyebbülés, sokkal inkább a repülésre tudok most már figyelni. Persze lee oldalak között is nagy különbség van, egy Hohe Wand vagy Nyikom adott esetben gyilkosabb lehet, mint egy háromezres.
• címen kell lenni az Alpokban is (persze jó idő is kell, de ez egyrészt nyilvánvaló másrészt arról, hogy mi a 'jó' már írtam). Helyismeret itt is megkerülhetetlen, pl. mint kiderült Speikboden érzékeny az északi szélre, itt lehet főnös az idő de egy-két völggyel arrébb vagy akár az Alpok északi oldala is repülhető. Itt még egyszer szeretném kiemelni, hogy bár az Emberger Alm szinte mindig működik azért általában véve korántsem ez a legjobb hely. Nézzétek csak meg az xcontest statisztikákat az osztrák 'MKK'-ról.
• együtt kell repülni másokkal. Verseny persze a legjobb hely erre, de a népszerű starthelyeken (gyakorlatilag a fenti közül az összes) mindig találni tudásban-ernyőben-ambícióban hasonló pilótákat, akikkel lehet tolni, legalább a táv első felében.
• a gyors repülés titka (az én szintemen :) az, hogy ne a gyenge termiket tekerjük / feleslegesen ne tekerjünk illetve válasszuk meg jól a siklópályát. Gerincek (a Stol Szlovéniában nagyon jó példa) felett érdemes siklani, ezek mindig tartanak valamennyit, jól kinéző felhők (alattuk siklás) miatt érdemes kerülni is akár,
• nem szabad alacsonyra kerülni, mert ezt könnyű beszívni. Van amikor simán ki lehet tekerni lentről (inkább tavasszal, nyáron ez ritka) de pl. a 90-es távomon besiklottam az árnyékba (hiba) utána meg tovább lefele és a (25-30 körüli) völgyszélben töltöttem a következő órát, mire ki tudtam újra emelkedni
• 'lift bands' ezt valami cikkben olvastam, jó modell: gyakorlatilag sávokra osztja a felhőalap és talaj közötti területet, pl. felhők alatti kb. 20%, utána a hegyek felső, sziklás területei, utána (már völgyszélben lévő) lefutógerincek és esetleg legalsó völgyközeli rész. Mindegyiknek megvannak a sajátosságai (legfontosabb: szélirány / erősség, utána a termikek erőssége, típusa, dőlése, gyakorisága). Értelemszerűen érdemes felül maradni (verseny az más kérdés persze), a kritikus ismeret az, hogy hol, hova tudsz még besüllyedni úgy, hogy biztonságos legyen (lee/luv) tovább tudj haladni vagy ha muszáj legalább biztonságosan le tudj szállni.
• több útvonalat is lehet követni, pl. lehet kinn a völgy szélén, a lefutó gerincek elején elszakadó termikekekkel repülni (pl. wildkogelről visszafele) , vagy a völgyektől messzebb (pl. 6-8km) lévő magas hegyek mentén (kerülés visszafele a Kreuzeck közepe felé), akár azokat kerülgetve (lásd lejjebb), de különleges esetekben a völgy szélének kontúrozása is működhet akár (wildkogel fele, a táv végén hazafele siklás a völgy szélén)

Ahogy írtam rengeteg konkrét példám lenne ebből a pár napból, de időhiány és GPS problémák miatt most csak néhányat ragadtam ki:

Emberger Alm - siklópálya választása

Elküzdöttük magunkat a lienz felé vezető lefutó gerinc széléig (a tájékozódási pont az itt futó nagyfeszültségű vezeték). Termikek gyengék és töredezettek, kumó kevés, valami pamacs az Anna Shutz Haus környékén (messze). Itt már nem véd semmit a Kreuzeck gruppe, befúj a kb 15-20 kmh északi szél, sőt, látszik a főn fal tőlünk jobbra az Alpok fő gerincén. Itt a helyi térkép, sárga nyíllal jelölve, hogy kb hol készült a lenti fotó és merre néz. Az egyik para a térképen is látszik: a völgy Oberdrauburgnál beszűkül, a völgyszél begyorsul és a déli lefutó gerincek mögött lee oldal alakul ki, ezt jelzik a kis halálfejek. (BTW ezért nem is javasolt erre jönni Lienz felöl visszafele, mert legtöbbször besüllyed ide az ember.)

A dilemma: itt vagyok a gerinc közelében, nem túl magasan (magasabbra nem megy kikerestem egy srác trackjéből, kb 2700 m AMSL, talaj +400), szeretnék átsiklani a Zettersfeldre (Lienz feletti hegy és starthely), merre menjek? Opciók:

• bevállalom a déli oldalt gerinc alatt rátapadok a hegyre és végigkontúrozom
• a hegytől messzebb, kb. a völgy felett keresek termiket és próbálok előre jutni
• átmegyek az északi oldalra, a szél remélhetőleg sodor fel termikeket de ha nem legalább luv oldalon leszek
• bepróbálom a gerinc feletti siklást (remélve, hogy itt találkozik az északi szél és a napsütötte dél oldal termelte 'anyag')

Utóbbi lett, a gerinc végülis tartogatott, a végén találtunk egy kumót ami alatt sikerült kb 2-300m-t nyerni és így tovább siklani Ény felé..

Wildkogel - váltás a déli oldalra

A Wildkogeles start után nyugatnak indultunk páran, de pár km után teljesen befújt az északi szél és mosott is le minket, muszáj volt a völgy déli oldalára váltani. A GE kép keletre néz, jól látszik, hogy némi nullázgatás után elindultam a völgyszéllel szembe keletnek, hogy beérjek egy a (remélhetőleg) völgyszélbe néző és napsütötte lefutó gerincet. Stabil 6-os termik volt a jutalom plafonig, a fenti video is itt készült.

Kaprunból hazafele - besüllyedés az árnyékban

A kapruni fordulópont után (szembeszélbe fordulva) elindultam visszafele, de alacsonyan értem be, a kép bal oldalán lévő meredek gerincre. Ennél nagyobb probléma volt, hogy (valószínűleg régebb óta) árnyékban volt, így nem adott semmit, kénytelen voltam tovább csúszni (képen jobbra). Itt beértem a tomboló szélbe, pont a meteo és a völgyszél közötti átmeneti határrétegbe. Hiába voltam napsütötte oldalon, csak apró buborékok jöttek fel, kezdetét vette a rodeo. Egy órát töltöttem el itt több besüllyedő kolléga társaságában. Kiemelkedni nem lehetett, a megoldás az volt, hogy visszament az ember a kb 2 km-re lévő (addigra napsütötte) meredekebb gerincre, amiről második próbálkozásra sikerült is kitekerni.

Kaprunból hazafele - taktikázás a tereppel

Nekem ez tetszett a legjobban, persze nem mondom, hogy nem izgultam. A szitu: szembeszeles siklás vissza Wildkogel felé nyugatnak (az első képen a bal oldali sárga vonal). A dilemma: nem vagyok elég magasan ahhoz, hogy a következő gerincre (első képen jobbra előrébb) a napsütötte luv oldalra érjek, csak nagy kerülő (és értékes méterek) árán. A csavar: besiklás a felhő alatt luv oldalon a hegyig, majd előre a DNY-nak néző hegyoldal mentén (ami az isten háta mögött volt, és kb. még a völgy se látszódott innen). Itt volt a nap második bika termike átlag +6 felett, ami a felhő alól kisiklás közben is folytatódott. (Majd a felhő szélén fékek a beülő alá az ernyő beomlásának megfogása végett)

Neukirchen am Grossvenediger - hogyan veszítsünk magasságot spirálozás nélkül

Egy kis könnyű a végére: hazafele jövet még beúsztam a völgy felett kialakuló konvergenciába - völgyszelek találkoznak itt, meg már beindult valami ordas gyogyi is mivel végig kumók sorakoztak a völgy közepe felett. Bohóckodtam meg örömködtem picit, hogy hazaértem és bezártam a háromszöget, de kedvem nem volt már lespirálozni 1000m-t, ezért szépen rásiklottam a wildkogel starthelyre, amin átbukott az addigra már lamináris északi szél, és gyönyörűen letolt -3 / -4 -el a leszállóig :)

Végül de nem utolsó sorban szeretném Orsinak megköszönni, hogy ilyen toleráns ezzel az egész repüléssel kapcsolatban. Nélküle ez nem jöhetett volna létre. Tartsa meg jó szokását örökre :)

Itt a bika idő! Hosszú hétvége június 24-27

Jön a várva-várt anticiklon, és ezzel tartós, legalább 4-5 napos jó repülőidő! Ami ennél is szebb, hogy hétvégére esik egy része, ezért kint a helyünk.

UPDATE:

Alakul a meteo, jónak néz ki, csak a bőség zavarával küzdök, hogy hova is kéne menni :)

Indulás szerda délután, csütörtök és péntek még erősebb az északi szél ezért Alpok déli oldala. Silianról biztosan fogok repülni, de Emberger Alm is befutó.

Szombat, vasárnap Alpok északi oldala, itt lesz az Alpenrosencup, szeretnék legalább elnézni rá. Alternatíva Zillertal (nagyon király hely, csak itt el lehetne egy hetet tölteni) és a Pinzgaui völgy, itt a Wildkogelről lehetne startolni.

Meteoról annyit hogy elég egyenletes kb 1010 aPa körüli nyomást forecastolnak, meglehetősen labilis légtömeg mellett; délután azért oda kell figyelni a felhőkre cserébe sikítani fog a vario :D

Kedvcsinálónak egy jó kis délutáni program: Kelly videoja és az útvonalat leíró cikk az Ahorn 'meglejtőzéséről' a Pink Floyd kiséretében..

Update, 2010 nyári tervek

Utoljára majd' egy hónapja írtam, pedig téma az van bőven:

• pünkösdi hétvége
• versenyek: EB, british open, schmittenpokal
• az év eddigi talán legjobb napja (2010.06.05)
• hobbi pilóta vagy ...
• nyári útitervek
• banner cloud..

Sajna egyre kevesebb időm van a repülésre és a blog írásra is, ezért rövid leszek.

Pünkösd: rengeteg magyar volt Szlovéniában, de a három napból kettő totál szívás (szombaton bora majd vasárnap zivatarok) volt. Cserébe addig is jól éreztük magunkat :) Hétfőn kárpótlásul kaptunk egy jó napot, Emcsi írt is róla a blogján.

Érdekes idő volt, folyamatosan erősődő NY-DNY széllel ami helyenként 20-25 kmh-val fújt, de a felhők és a hegyek nagyon jól tartottak. Végülis el lehetett menni Gemonáig, de tudni kell, hogy a Stol starthelytől nyugatra rohamosan csökken a (vész)leszállók száma ami a végén a nullához konvergál. Az erős szembeszelet és a Stol felletti összeállt felhőzetet elnézve (nem mellékesen a tavalyi 'tapasztalatokkal' felvértezve) én inkább visszafordultam a Kobala (Tolmin) irányába, de többen (Máté és Perec pl.) elmentek a gerinc nyugati végéig, riszpekt. Cserébe volt aki a hegy lábánál kényszerült egy tisztásra leszállni, többen meg maradandó élményeket gyűjtöttek be a lee oldali repülés rejtelmeiből :)

És milyen volt a pünkösdi hétvége Szlovénián kívül? Legközelebb leírom a két tippemet előre, úgy autentikusabb..

1. tipp, a tuti: Bassano és környéke, ide mondták a legbiztosabb időt.

Eredmény: Lásd Flucki repülései. Mindegyik (péntek is..) nap működött, átlag 30-60 km -es (zárt) háromszög repülések. Hétfőn elég sokat repültem együtt egyébként ezzel a figurával.

2. tipp, a bevállalós (meteo előrejelzés alapján), de ha bejön überbika: Pustertal

Hááát. Utólag persze okos az ember, de itt mindhárom nap 100 km feletti háromszöget lehetett repülni. Silliantól nem messze a lienzi dolomitokban repültem már, nagyon durván jó a hely, az osztrák alpok legtöbb napsütéssel és legkevesebb csapadékkal büszkélkedő területe ahol a felhőalap rendszeresen 3500m felett van, de a jó napokon (pl. pünkösd hétfőn) 4000 felé megy. Tudom, hogy a magyaroknak Szlovénia az Alpok, és gyakorlatilag senkit nem tudtam meggyőzni, hogy ide menjünk, de ez így nem mehet tovább. Nyáron szervezek egy túrát külön ide, mert Svájctól (Fiesch..) keletre ez a legjobb terület nagyokat repülni (lásd nyári tervek).

Versenyek: Ugye ott volt az Európabajnokság Ausztiában és a British Open Szlovéniában, mindkettőről többen is (Béci, Bali, pg.c2.hu verseny fórum) írtak. Egyrészt tiszteletem a résztvevő versenyzőknek az eredményeikért és nem utolsó sorban a kitartásukért, nekem egy hét esőben ücsörgésnél biztosan elszakadna a cérna. A British Opent azért picit sajnálom, mert ha nem akkor lett volna az előre betervezett nyaralásunk a leendő feleségemmel akkor tuti ott lettem volna, 6-ból 6 napot lehett repülni.. Nagyon jól tolták a magyarok, szóval mégegyszer riszpekt! A történeti hűség kedvéért megemlítem az osztrák liga Schmittenpokal állomását is, amit viszont elfújt a (főn) szél..

A májusi monszun után ritka nagy ajándék volt június második hete, főleg az év eddigi legjobb napjával, 2010.06.05. Aznap indult a gépünk, kb 11 óra körül lehettünk az Alpok felett, Irgalmatlan kilátás volt a repülőről, nulla felhőzet és legalább 2-300km-es látótávolság.. Azért bevallom fájt a szívem, főleg, hogy ekkora szívás volt gyakorlatilag az egész május.

Azért, hogy tanuljunk is valamit: van (sajnos csak németül) egy nagyon hasznos cikk arról, hogy milyen időjárási helyzetben, hol érdemes repülni. Ugyanis ez a júniusi nap otthon kb. semmit nem adott, míg az Alpokban nem egy pilóta repült 10 óra feletti időtartamot.

Hobbi pilóta vagy…? Ha ezt a blogot olvasod, akkor tudod mit jelent, hogy a repülés átformálta az életed és alapvető részét képezi. Az már egy sokkal bonyolultabb kérdés, hogy mit is kezdesz vele. Kijársz délutánonként gyogyizni az otthonodhoz közeli starthelyekre, tolod az MKK-t ezerrel, esetleg acrozgatsz Kalocsán vagy Gerlitzenen, versenyzel, vagy próbálsz úgy-ahogy megélni a dologból. A választás sem egyszerű, főleg ha bekerül a képletbe a munka, megélhetés, életed párja vagy az ő hiánya.

Sokat gondolkodtam, de részemről a cél továbbra is az, hogy (nagy!) örömöt találjak a repülésben, új tájakat, helyeket és embereket ismerjek meg, és inkább tapasztalt öreg, mint bátor pilóta legyek egyszer. Hogy ez meg is valósuljon és ne csak a HHH-n reptessek majd sárkányokat megpróbálok a rendelkezésre álló időmben továbbra is a legbikább helyen lenni és tolni!

Hogy konkrétumokról is szó legyen: az ominózus pünkösd hétfőn többen is repültek 120 km feletti háromszöget 1-2-es ernyővel. Ezzel a lecke fel is van adva: lehet biztonságos ernyővel, vállalható útvonalon (pl. fenti tracklogok leszállókkal rendelkező völgyek mentén halad), nem túl gyors ernyővel is nagyot repülni. Amiben fejlődni kell az a 1. starthely és útvonal választás, 2. jó döntéshozás a levegőben (átlagsebesség és leszopódás elkerülése) és 3. a kitartás, állóképesség a levegőben. Utóbbi most már alakul, 4 óra repülés után úgy szálltam (spiráloztam, kb 1000 métert) le Kobaridban, hogy bőven mentem volna még legalább 1-1,5 órát.

Nyári tervek. Most, hogy gyakorlatilag mindenhoz mennek már a felvonók lényegesen egyszerűbben (és változatosabban!) lehet túrákat szervezni. Figyelembe véve, hogy most már 10 eurot kérnek Szlovéniában a felszállításért (erre még plusz jön a starthely díj) remélem egyre versenyképesebb lesz mindenki szemében Ausztria is..

Továbbra is 3-4 napos hosszú hétvégék időjárás függvényében, de kiemelten szeretnék legalább 5 napra elmenni Pustertalba (Sillian és még inkább onnan nyugatra, az osztrák-olasz határ környéke).

A másik fix program szeptemberben egy legalább 4 napos Dolomitok (Canazei) túra, kedcsináló itt. Ha megint visszatér a változékony időjárás akkor csinálhatnánk egy egynapos túrát is a Raxra. Sőt, ha van kedve valakinek klettersteigezni az még jobb lenne, úgyis nagyon rákaptam a dologra. Szeretnék idén megmászni a Seewandot (egy kb. 800 m függőleges sziklafalat, európa egyik legkémenyebb klettersteigje), erre meg gyúrni kell, és mivel Budapesthez legközelebb a Raxon (és esetleg a Hohe Wandon) vannak klettersteigek ezért ott fogunk edzeni. Akinek van kedve beszállni a 'vasalásba' is az szóljon!

Ami tuti kiesik az az augusztus vége kb. szeptember közepéig, ugyanis esküvőn leszek :P

És egy kis offtopic zárásul: ma majd' egész nap esett, elég nedves volt a levegő, az alap gyakorlatilag a TMA alatt volt. Óbudán este álló rotorfelhő volt, állati jól nézett ki. Angolul 'banner cloud'-nak hívják, kb. így néz ki:

Last minute pünkösd

Lehet az ablakon kinézve nehéz elhinni de hétvégére relative jó időt mondanak :)

A meteo napról napra alakul, de úgy néz ki szombattól már OK, hétfőtől meg etalon idő lesz az Alpokban, főleg annak déli részén. A pontos uticéllal meg időtartammal kapcsolatban még beszéljünk, egyelőre Szlovénia (Kobarid) néz ki a legjobbnak, de Ausztria (Emberg Alm mert kevesebb csapadékot kapott, az északi oldal meg a versenyek miatt) is szóba jöhet.

Akit érdekel a dolog küldjön egy mailt!

Beszéltem Csülökkel, ha elegen leszünk kivisz minket a kisbuszával is szívesen. Szállás kemping vagy ha van lelkes jelentkező nézhetünk faházat is.

Nekem most úgy néz ki, hogy a jövő héten nincs túl sok munkám ezért szerintem amíg jó az idő kinn maradok repülni a jövő héten is, meg elnéznek festéknek valami versenyre.

Versenyekből meg programokból van választék bőven:

• osztrák liga Wildkogelpokal állomása- Zell am See völgyében, a hosszúhétvégén üzemel a felvonó is
• európabajnokság Abteanuban, a Dachstein völgyében és környékén (küldtem emailt, hogy a mezei pilótáknak is lesz-e felszállítás)
• (szlovén) liga adrenalin máj 20-22 meg outdoor show Kobaridban koncertekel meg standokkal. Ezen voltam tavaly is, nagyon bejött.

Április 16-20 hosszú hétvége

Itt a szezon!! Megrepülték az idei első 200-ast is az Alpokban. A következő anticiklon végre a hétvégére is marad, szóval megyünk!

Úticél meg időtaram még függőben, Szlovénia (Tolmin) vagy Ausztria (Emberger Alm / Sillian) ha az is adja. Egy másik 165-ös FAI háromszög Sillianból, fotókkal meg leírással. Az egyetlen dolog amit még nyomozok az a felszállítás: Tolminba van már buszhoz telefonszámom, ha meg lesz időm felhívom a Fliegercamp.at -t, meg a silliani klubot hogy mi a helyzet. Persze ha két kocsi is lesz akkor ez nem téma.

UPDATE:

Pénteken az előrejelzés már vegyes volt, de kimentünk, max kirándulunk egyet. A közel nulla felhőzet helyett bedeszkázott, alacsony alap, erős ÉK-K szél fogadott minket :P

Zárt feladatot nem, de jót repülni lehetett: délután bejavult az idő, az utolsók este 20 után szálltak le.

Hazafele megmásztuk a Pittentaler és a HTL-Steig (D-E ;) klettersteiget is a Hohe Wand. Nagyon jók, csak ajánlani tudom mindenkinek!

Bassano beszámoló

Bassanot nem szeretném bemutatni, rengeteg info van fenn neten helyleírással, webcammel, meteoval, stb. Európa egyik legmegbízhatóbb, kiváló mikroklímájú helyéről van szó, amit kora tavasszal vagy főnös időben sáskákként lepnek el az ernyősök. A Po síkság után gyakorlatilag itt kezdődik az Alpok. Itt egy (nyári) áttekintő fotó a fő starthelyekről és terepről:

Nem is tudom, hogy hol kezdjem a beszámolót... Hosszú lesz :) Megint rengeteget tanultam, és extra sokat agyaltam a tapasztalatok kiértékelésén is, ezeket a cikk végén külön össze is szedtem. Nagyon sokat segített, hogy van xcontest, meg lehet utólag nézni mások repülését is, nem csak a saját emlékeire hagyatkozhat az ember. Mielőtt még belekezdek disclaimer: a fotók nem az enyémek, xcontestről vadásztam össze őket. Ha Csabi visszaadja a sisakkamerát, amit idén vettünk lesznek videók is!

Március 12-15 voltunk repülni, végülis a Tasi (Airborne) féle különítménnyel mentem, mivel nem volt más vállalkozó. Nagyon jó, technikás, változatos időjárásunk volt de erről írok majd később is. Évadnyitónak kiváló volt, mielőtt megkezdődik az igazi tavasz az Alpokban.

Március 11-i meteogramm, ami azért vállalható 4 napot mutatott:

Találós kérdés: ki-mit olvas ki ebből? Érdemes előre elgondolkozni, megfejtés a napleírásokban..

2010.03.12. Lijak

Kifele megálltunk Lijakban, Szlovéniában. (BTW Szlovénián keresztül mentünk, gyorsabb, mint Ausztrián át). Az idő az előrejelzésnek megfelelően felhős enyhe délies széllel, ülünk is vagy egy órát a starthelyen.

Sárkányos verseny van helyben, szerencsére gyorsan elhúznak s nem kell együtt repülni. Jó kis edzés a repülés, az elején sok girhelés (csapat többi tagja ki is koppan), majd bejavul az idő, olyan tavaszias. Alacsony az alap és hamar szétesnek a termikek, de azért nyomok helyben egy mini távot, csak későn indulok el. Sajnos menni kell tovább Bassanoba a szállásra, ezért korai leszállás (még 1-2 óra benne lett volna a napba simán). Megint orbitál magasan érek be a starthelyre (1000m), lespirálozok vagy 800m-t két fázisban, elég fárasztó, fejem is megfájdul picit.

2010.03.13. Bassano

Reggel kék égre ébredtünk, némileg szmötyis a levegő, de bíztató.. Az meg főleg, hogy 10:30 körül páran már megmaradnak nivóban.. Kiadós reggeli (ajánlom; sárkányos leszállónál lévő hotelben, 6 euro de fullos) után felmentünk és vártunk. Egyrészt egész Európa ott volt a starthelyen másrészt jó magyar szokás szerint gondoltuk megvárjuk a tutit. Hihehettünk volna a forecastnak (már írtam egyszer: felhőalap = (hőmérséklet - harmatpont) * 120m), nagyon alacsony volt a felhőalap (1100m körül) s mivel az idő azért dolgozott azonnal összeállt minden. (Gyakorlatilag a táv 75%-at teljesen zárt felhőzet alatt repültem.)

A nagy truváj a dologban most is az volt, hogy végig közösen repültünk a többi ernyővel, amiből egyrészt sokat tanulhat az ember, ha figyel (mi-hol működik, ki-merre-miért megy, stb.) másrészt csak könnyebb így repülni, hogy megfestik a levegőt a többiek.

Ha hamarabb sikerül elindulni lehett volna tovább tolni kelet felé (mint ahogy ezt mások meg is tették), de én 'nagy' völgynél inkább visszafordultam, mert kezdett begyengülni az idő.

Nyugatnak kb. jól mentem, de a costa lungan (keleti starthely) és a Brenta völgyben elbohóckodtam 10-15 percet, s így se értem át számottevően magasabban mint a többiek.

Innen tovább kb. ok, nagy variálásra nem is volt lehetőség, a legnyugatibb ponttól a többiek tovább mentek még 500m-t vagy max 1km-t, de alacsonyra is kerültek cserébe. Aki túl sokáig/túl későn jött ide le is szállt (lásd a triton). A táv ez az utolsó része volt a legtrükkösebb egyébként, egyrészt a tekergés-taktikázás a nyugati fennsíkon full zárt felhőzet alatt, majd a Brenta völgy újboli átütéso (lájtos) oldal-szembe szélben.

A nagy lehetőség persze az lett volna, hogy a keleti starthelyről nem csak bohóckodni megyek, hanem megcélzom a FAI háromszöget és kisiklok a síkságba amíg adja, utána meg vissza a leszálló. Sőt, alacsonyan kell visszaindulni, max leszállók útközben, de ha találok emelést akkor a háromszöget már nem tudom tágítani.

Ezek fontos tanulságok, ha az ember a teljesítményre meg a pontokra/kilóméterekre utazik. Most nem erre fókuszáltam hanem "csak" élvezni akartan a repülést, s a leszállóban engem váró sört, ez be is jött :)

Tracklog

2010.03.14. Bassano

A légtömeg nem nagyon változott Bassano felett, ugyanaz a dunsztos levegő fogadott minket a starthelyen, az egyetlen markáns változás az anticiklon közeledte és az ezzel járó erős inverzió. A keleti starthelyről indultunk, ahonnan szerintem nem nagyon érdemes startolni, csak max reggel 1030-ig vagy ha ráfúj a szél.

Az idő később indult és a nagy nyomás megtette a hatását a termikekre is: jobban rázott mint emelet. Ehhez hozzájött valószínűleg az is, hogy fújt felettünk az északi szél, de ilyen alcsony alappal (1200 körül) direktben nem éreztünk belőle sokat. Én nem néztem ki sokat a napból meg nagyon fogni kellett a cájgot ezért nem is erőltettem, de láthatóan lehetett volna (az viszont nem látszik az xcontestből, hogy hányan rohadtak le aznap..). Azt mondják később bejavult.

A nagy völgy széléig mentem, de kínszenvedés volt. Visszafele alacsonyra is kerültem, de végülis 600-ról sikerül visszatekertem a starthely fölé. Nem találtam visszaszállásra igazán szimpatikus helyet, ezért inkább irány a leszálló meg egy sör, előtte még egy kis játék a síkság termikeiben.

Kinn volt a Swing és lehetett ernyőket próbálni, ez az új 2-es / EN C gépük, az Astral 6

A nap (és az út) egyik legcsodálotosabb élménye a délutáni repülés volt; imádok a nyugisabb kisimultabb időben is repülni, termikelni, sokkal több ideje és módja van az embernek ilyenkor a környezet befogadására.. Tekerni az esti gyenge termikeket, együtt repülni a helyi ragadozó madarakkal és alpesi varjakkal, lekövetni a hegy vonalát, és gyakorlatilag utolsóként leszállni.. csodálatos élmény.

2010.03.15. Bassano

Csak ezért az egy napért megérte kimenni.. Az egyetlen dolog, ami beárnyékolja az, hogy 3-kor már a leszállóban hajtottunk, mivel a csoport indult haza.

Drasztikusan megváltozott az idő reggelre, az északi szél kipucolt mindent és mélykék égbolt fogadott minket, keleten meg először cirrus aztán elszórva néhány lenticularis felhő jelent meg.

Nagyon érdekes volt az idő, hiszen két teljesen különböző légtömeg, áramlás között voltunk: a síkság alapvetően dunsztosabb levegője alacsonyabb alappal és a hegy felett-mögött meg az északi szél által is kipucolt, hideg, tiszta levegő, nagyon magas alappal. A kettő között konvergencia volt, ezt sikerült is a Brenta völgyben megtapasztalni :)

Igazából eltaktikáztam az egész napot, ami a még mindig késői starttal kezdődött, utána meg elsősorban ennek köszönhető, hogy nem követtem elég jól az időjárás változását, és nem használtam ki a különböző időben, különböző magasságokon fújó szelet. Az inverziókkal (mert több is volt) is jobban képbe kellett volna lenni. Az első tanulság az volt, hogy túl hamar, túl magasra tekertem ki :) Dél körül 2000m-en még befújt a kb 20kmh-s északi szél, amit csak később a hegyvidéken beinduló termikek fogtak vissza picit. A gerinc (inverzió) alatt viszont D-DNY fújt.. Aminek az eredménye az lett, hogy kitekerve az orbitból végignéztem a hegy felé állva ahogy szépen halad a boly előre alattam. BTW fenn nem volt olyan hideg, 0 fok környékén lehetett. Az idő mondanom sem kell elég sportos volt, nem is nyomogattam annyit a gázt, de így is bezsebeltem az első kigyorsított csukásomat meg tucatnyi féloldal kezdeményt amit keményen meg kellett fogni. Miután majdnem beletekertem valakibe mivel nem látta hogy a +1,5 helyett a +5-ös magban fordulok elindultunk páran (az okosabbak ekkor fordultak vissza :) a távoli Valdobiande felé. Utóbbi - és főleg a töketlenkedés, hogy menjünk-nemenjünk-forduljunkvissza-mégse - és most az inverzió alatt fújó kemény DNY-al kellett küzdeni.. Necces volt, pár ernyő majdnem leszállt a kifutó gerincre. Innen visszafele nem kaptam el a ritmust, az erős lifteket nem értem el meg buborékos is volt az idő, ezért gerinc alatt küzdöttem előre. Sőt, mivel meguntam a turbót meg a buborékokban sodródást kiutaztam a gerinc előtt lévő felhők alá és azokat lekövetve mentem nyugatnak.. végig szembeszélben. Ahogy a nap során végig, most is rossz helyen voltam. :P Hátul a gerinc felett 5-600m-rel magasabban, a tracklogok szerint kisebb szélben lehetett menni. A Brenta völgy konvergenciában való átrepülése azért jó húzás volt, csak lassú. Innen részemről kb vége volt a napnak mert már menni kellett leszálni. Az igazi mágusok elmentek még teljesen nyugatra, utána kitekertek orbitba, északias hátszélben utaztak amíg be nem süllyedtek az inverzió alá, ott megint hátszélbe fordultak vissza a starthely felé :) lásd tracklog. Van akinek (igaz nem tudom hogyan) sikerült 3000-ig emelkednie, onnan azért elég jó a kilátás már.

Tracklog

Összefoglalásul nagyon szuper és tapasztalatokban gazdag 4 napot töltöttünk itt el. Lentebb külön összeszedtem a fejlesztendő pontokat magamnak, de előtte szeretnék még egy meteorológiai témáról beszélni. Újra tudatosult bennem, hogy miért fontos tudni, hogy hol-merre van a ciklon és anticiklon és merre mozog: ez határozza meg a légtömeget, amiben repülni fogunk. Ahogy a lenti panorámafotón és a leírásból is kontrasztosan látszik: a jó repüléshez kritikus, hogy tudjuk hol, milyen a levegő összetétele, és ez milyen következményeket jelent a repülő ember számára.

Ezen a panormafotón látszik a légtömegek közti különbség - bele is lehet nagyítani.

Tanulságok

Jó pontok:

• biztonságosan repültem, nem vállaltam be hülyeséget, mindig volt elérhető leszálló, stb.
• nem volt se parás startom, se parás leszállásom
• jól fel voltam öltözve, a fűtőzacsi a kesztyűben is király volt, nem fáztam
• jól kezeltem az ernyőt
• nem rohadtam le egyszer se, levegőben tudtam maradni nehezebb helyzetekben is
• a felhőzet, leárnyékolás hatását nagyon jól megsaccoltam
• sokat és nagyjából ésszel használtam a gyorsítót
• működött a közös repülés más ernyőkkel (termikelés-bolyozás)
• végre egyben van a felszerelésem minden jó, be van állítva, tudom használni, stb.

Semleges:

• jó időben kell a ballaszt, gyorsabb és kényelmesebb is a repülés (nem kell nyitogatni az ernyőt)
• siklás vonalát jól meg kell választani.. (evvel gond igazából nem volt, persze javítani lehetett volna még rajta)
• a környezetetet, a többi ernyőt még jobban kell figyelni. Gyorsan kiválasztani azokat, akikről érdemes tudni, hogy pontosan mit-miért csinálnak, érdemes őket követni
• lehetne előrébb hozni a startidőpontot.. Nem kell megvárni a tuti, amint egy-két ernyő már nivó környékén vagy a felett tartósan megmarad lehet startolni..

Rossz pontok:

• az időjárást és változását jobban kihasználni, figyelni
• a szelet és változásait (térben, időben) felhasználni a hatékonyabb, gyorsabb repülés érdekében
• erősebb 'vonalakra', termikekre helyezkedni.. (pl. utolsó nap kinti felhők vs. gerinc..)
• magasabban erősebbek a termikek, ergo siklani is nagyobbakat lehet!
• bolyozás: megéri a bollyal maradni! Ha mennek menni kell, különben könnyen lemarad az ember. Együtt nagyságrendileg könnyebb a repülés túlélés.
• jó bollyal kell menni, mert azok haladnak gyorsan..
• túl gyenge termikekbe is beletekerek, amikkel igazából nem lehet emelkedni csak enyhén süllyedni vagy max nullázni..
• nem kell gyenge termikeket tekerni, mert nem nyer vele annyit az ember (hacsak nem muszáj..)
• nem kell a termiket a végéig tekerni ha láthatóan működik az idő
• túl magasan érek be a starthelyre, végsiklani kell (GPS!), így csak macera magam leküzdése a földre
• ha jó a nap akkor a végsikláson is lesz emelés.. (csak ha van leszálló is ;) Ha nem, akkor meg max gyalogolok egyet..

Jön a zivi!

Jön a zivatar a hegyekben! Mit tegyünk? Szálljunk le, azonnal. Akkor is, ha csak 20km-re van. Egyrészt gyorsan ideérhet vagy lefuthat minket, másrészt a völgyrendszerek megvezetik a kifutószelet. Ez önmagában is gáz, és ha a völgy szűk vagy a völgyszél ráerősít akkor igazán veszélyes lehet.

2009-ben a Hungarian XC Openen Lijakon (előalpok, nagy síksággal a hegy előtt) többen a széllel szemben állva is tolattak 20 km/h-val, és ez a hegyek előtti pusztán volt.

Abba is érdemes belegondolni, hogy 2000m-t elveszteni nem könnyű és főleg nem megy gyorsan. Kemény spirálozás nélkül simán eltarthat fél órát is, és akkor még nem is kezdett el komolyan szívni… Ha már itt tartunk, legtöbb helyen nem is a spirálozást, hanem a fülcsukás + parkettát javasolják. Megmarad a vízszintes irányú mozgásod, és ha fel is szív valamennyire a felhő / zivatar ha kifele célzol (GPS-e és iránytűje mindenkinek van, ugye?) akkor előbb-utóbb kijutsz. BTW javaslom a fenti figura (nagy fülcsuk + parketta) gyakorlását, korántsem triviális, főleg stabilan egy irányban tartani a cájgot durva oszcilláció nélkül.

Most, hogy az alapon túl vagyunk jön a haladó kurzus. A dolog apropója az, hogy augusztusban amikor a legutolsó video is készült elég instabil, nedves volt a levegő. A klasszikus forgatókönyv szerint már délben toronyfelhők voltak mindenfele, hamar összeállt a felhőzet majd elkezdtek megjelenni-szétesni a CB-k, amit hamarosan követett az eső meg a lájtos zivi.

Mivel a kocsi Greifenburgban volt a kemping parkolójában s a délutánt camel trophy helyett inkább klettersteiggel akartam tölteni, ezért hazatoltam.

DE már akkor is megfordult a fejemben, hogy azért 3000 méterről nagyot lehet siklani, és ha nagyon vágja az ember az időjárást, jól taktikázik és még szerencséje is van (például a magassági szél elég meghatározó ahhoz, hogy kiszámíthatóvá tegye a felhők / zivik mozgását, a labilitás nem elég erős ahhoz, hogy minden egyszerre bedurranjon, stb.) akkor akár meg is próbálhatja kikerülni, lefutni az esőt vagy kisebb zivit.

Ezt tette aznap egy-két tapasztaltabb ember, pl. Burkhard Martens, lásd a fenti tracklog. Ő kb. 20 éve repül alpesi környezetben, több könyvet is írt amit már ajánlottam is a blogban. Az esőfelhő kb. a Grossglockner felől jött egyenesen Greifenburg felé, amit Burki a Lienzi dolomitok felé került ki. Vicces volt nézni a kemping sörözőjéből, ahogy megvárja a kifutószél végét az űrben, majd amikor elcsendesedett minden leszállt. Ő aznap 100 km feletti zárt távot repült, amikor legtöbben lemenekültek az eső elől.

Polish Open beszámoló link

Lipóth István írt egy nagyon jó kis beszámolót a Polish Openről, ajánlom mindenkinek.

Én sajnos nem voltam akkor ott, Szlovéniában, pedig láthatóan jó idő volt. István írásából annyit emelnék ki, hogy a jelenlegi pontozási rendszer arra ösztönöz, hogy a versenyen toljad nagyon keményen, akár alacsonyan is tovább, "..a lecurranás kockáztatása sokkal jobb stratégia, mint a célbaérés szem előtt tartása.."

Ez rendben is van, ez egy verseny. Ha több időm lenne repülni, elmenni több napos versenyekre, vállalni a szívást ha rossz az idő és pengébb szárnnyal is tolnám ott lennék.

Három dolgot sajnálok abban, hogy nem versenyzek (a poént leszámítva persze :)

• látni a különböző döntések eredményét élőben - erre van némileg mód barátokkal és népszerűbb starthelyeken)
• csoportban repülni jó pilótákkal - részben ez is megoldható
• megtanulni gyorsan repülni - hát erre sajnos nem nagyon. A versenyen viszont versenycucc kell ahhoz, hogy lépést tudj tartani a többiekkel, különben az első sikláson otthagynak.

Egyelőre a csillagok máshogy állnak, szóval a terv továbbra is az, hogy kiválasztjuk az év legjobb napjait s toljuk a távokat barátokkal közösen az Alpokban. Ha meg verseny is van ott annál jobb.

Col Rodella,Dolomitok - starthely tudnivalók

A Col Rodella korántsem egy olyan barátságos starthely, mint aminek látszik. Elég bonyolultak a völgyszél rendszerek, amit a magassági, főleg az északi szél is rendesen be tud zavarni. Ezekről jelent meg egy nagyon jó írás egy német oldalon . Beraktam pár képet ide is és a lefontosabb dolgokat kiemelem , de javaslom az eredeti írást google translatenek hála most már magyarisul is.

Kis fordítási segítség a képekhez:

• Oststart - keleti starthely
• Südweststart - DNY starthely a szikla alatt (van itt kb 30m-rel feljebb a szikla közvetlen aljában egy déliesebb starthely is)
• Bergbahn - felvonó
• Tal - völgy
• Wind - szél

Col Rodella délről nézve

Col Rodella a Sella irányából, keletről nézve

Col Rodella nyugatról nézve

A lényeg:

• nagyon vigyázni kell a startolásnál, mivel hátulról befújhat a völgyszél és akkor lee oldalon vagyunk. Erre külön rátehet az északias magassági szél, ekkor tényleg nagyon oda kell figyelni.
• északi szélben az egész környék teljesen máshogy viselkedik, ráadásul valamilyen szinten folyamatosan a nagy sziklák leejében vagyunk, inkább ne repüljünk vagy legyünk nagyon óvatosak.
• a keleti starthelyen ne startoljunk dél (12 óra) után, mert a DNY starthely völgyszelének lee oldalán van, de a hátsó (Grödener völgy) völgyszelének is a leejében. Emiatt is elég sok a porördög itt, jó napokon rendszeres a boruló sárkány és az önálló életre kelő ernyő+beülő kombo.
• olvasd el az eredeti oldalt vagy nézd meg a fordítást.

Sajna ez az egész nem csak szöveg. Porördögöt meg mentőhelikoptert is sokat láttam már én magam is erre. Most szeptemberben (északias szél..) is első nap a mentőhelikopter fogadott minket.. Egy helyi pilot indított is egy 'felvilágosító' topicot a pgforumon.

Az utunk az időjáráshoz képest (a Dolomitok pont egy anticiklon és egy ciklon között volt fél úton, nem lehetett tudni milyen lesz az idő - a rosszabbik változat lett végülis) tűrhető volt. Dani kitekert az elején rögtön, én küzdöttem az életemért a starthely környékén aztán adta. Elindultunk DNY-nak, de nagyon nedves volt a levegő, össze is állt kb. du 14 órára és mindent leányékoltak a felhők, vége volt a játéknak.

Kezd egyre jobban szívemhez nőni a Vega, nem csak a teljesítménye, hanem hogy baromi jól lehet vele tekerni, főleg a gyenge termikeket. Col Rodellan is többen kiestek mellőlem ahogy girhelgettem.

Ha erős az északi szél vagy főn van akkor a megoldás: Bassano. Mi is így tettünk, s 2-3 napig ott élveztük az olaszok vendégszeretetét és isteni konyhájukat. BTW felfedeztünk egy új, nagyon kultúrált kempinget Semonzoban (Borso del Grappa), gyalog távolságra (az ernyős bolt melleti) 'régi' leszállótól.

Bassanoban is ismerkedtem a lee oldali repülés rejtelmeivel, még nem állt össze a kép teljesen, de alakul. A 2010-es szezon végére biztos lesz belőle egy külön cikk.