Szombathelyől az Alpokba és Vissza

[To my English speaking friends - this is a summary of a long awaited adventure of mine to learn how to fly into the Austrian Alps from the westernmost flatlands of Hungary - following all rules and regulations of course]

Az alábbiakban összeszedem a 2020 július 12-13-án gyűjtött tapasztalataimat - a blog bejegyzés célja elsősorban ezek megosztása, a képeket is ezek szerint válogattam, a látványosabb fotók instagramra mennek majd.

Köszönet

Mindenekelőtt szeretném szívből megköszönni a Szombathelyi Repülőklubnak a vendéglátást és a sok segítséget ami lehetővé tette ennek az álomnak a megvalósulását. Egy rendezett, szép reptér várja a látogatót egy lelkes és felkészült csapattal - mindenkinek ajánlom vitorlás / motoros / egyéb úti célként a repteret.

A Kihívás

Légtér

Határt átlépni levegőben a jelenleg érvényes magyar jogszabályok szerint csak leadott repülési tervvel és transzponderrel lehet. Ez az első "hard" akadály, de a berepülés sem egyszerű: 

• Szombathelyen az időjárás későn és/vagy nehezebben indulhat mint az Alpokban
• Légtér - alapvetően nem vészes de Bécs és Graz TMA között egy kb. 30 km széles sáv adott ahol be és ki lehet repülni. Jó időben elég kell, hogy legyen, de zivatar vagy összeállás esélye esetén előre kell gondolkozni - haza is kell tudni jönni a nap végén
• A talaj folyamatosan emelkedik - de az alap még nem, a Stuhleck átrepülése (megismerhető a szélmalokról) pszichés (de ha ésszel repül az ember nem biztonsági..) akadály is lehet - egy átlagos napon az alapot és a talajt csak pár száz méter választja el
• A "túloldalt" - értsd Stuhlecken túl, S6 autópálya / Semmering völgye elég tagolt, a határozottabb hegyek mint a Rax vagy Hochschwab kicsit messzebb vannak - érdemes a termikpontokról és főleg repterekről (siklótávban van elérhető) előre tájékozódni
• Koordináció - a nemzetközi repülési terv velejárója a folyamatos rádiós koordináció magyar és osztrák oldalon is. Ez nem nehéz, és készségesek a kollégák de egy plusz feladat, amire folyamatos agykapacitást kell fordítani
• Repterek és terepek - Alpokban nem "alap", hogy van terep, mint síkvidéken, sőt. Alapvetően úgy érdemes repülni, hogy reptér jelentős biztonsági tartalékkal mindig elérhető legyen. B vagy inkább C tervként beszerezhető (én is megtettem..) egy terepkatalógus, ezt akár XCSoarra vagy másra is fel lehet tölteni mint fordulópont + leírás és fotó. 
• Hazajövetel - ekkor már remélhetőleg élményekkel és endorfinban gazdagon vesszük hazánk felé az irányt. A Stuhleckről kb 70km a reptér, normális alapnál ez az utolsó gerinc repülésénél adott lehet, de párszáz méter feltankolása hazafele nem lehetetlen (inkább hegyeknél még, mert azok rendszeresen elszívják a levegőt / termiket a környező síkvidékről). Ha probléma van a Pinkafeldi reptér elérése adott a gerinc magasságából.

Stuhleck

Aki szeretne próbálkozni, annak azt ajánlanám, hogy a fenti témákból egyenként, előre készüljön fel, hogy ne repülés közben kelljen improvizálni - hegyek között ez nem jó ötlet, nagyon gyorsan  veszélyes helyzetbe lehet kerülni.

Időjárás

Az Alpokban alapvetően jó idő volt várható közepes alappal, de a keleti részen szétterülést jeleztek előre ami sajnos már reggel meg is jelent - egy hidegcsepp befolyásolta az egész Kárpát medence időjárását s ez kihatott a keleti Alpokra is.

Ez délután jelentett nagyobb kihívást, ahogy az a tracklogból is látható, illetve a várható nehézségek miatt már a Dachsteinnál megfordultam, szemben az eredeti tervekkel (Hochkönig vagy Zell am See).

Hegyek között jó idő volt de gyengébb vagy jellemzően nagyon szűk termikekkel, siklani viszont jókat lehetett. Azért az év legjobb napjain 1000m-rel magasabb az alap erre, ami jelentősen kitágítja a lehetőségeket.

Aznapi délután 4-es műholdkép és útvonal (Skysight)

Útvonal

Tracklog a Skylines-on

Alább egy rövid képes beszámoló a főbb döntési pontokkal, érdemes a trackloggal összenézni.

És még egy érdekesség a képek előtt, ha minden igaz érvényes MVK szám is lett a repülés, mivel mindenben megfelel a jelenlegi MVK szabályoknak ;)

Vontatás

Nem túl biztató látvány az Alpok fele - már délben szétterült

Autópálya a túloldalon (Hochschwab keleti vége)

Hochschwab - ezután volt egy mélypont 1700 méteren

Trieben és gerincváltás (eggyel délre) előtt

Dachstein a láthatáron - Niederöblarn felett

Visszafele, Eisenerz előtt. Itt jobbra a gerinc előtt a biztonságosabb útvonal, de jól néztek ki a felhők és alap se volt rossz - berepültem balra a Hochschwab előtti fennsíkra

Kilátás Mariazell fele - nincsenek jó terepek errefele

Kilátás Spitalnál kb délnyugatra - ahogy a kép lenti felén is látszik nagyrészt már árnyékban volt a terület és szétterült minden - nem is nagyon sikerült magasságot nyerni itt

Kilátás hazafele - még végsiklási magasság alatt

Kőszeg - magasabban vagyunk mint Szombathely, ezért talajközeli élmény a hazasiklás - érdekes módon merült ezen a részen

Először az Alpokban Vitorlázórepülővel

2014 júniusában repültem először egyedül az Alpokban - ekkor 4, nagyon jó napot sikerült kifogni és több mint 2000 km-t repülni Ausztria legmagasabb hegyei, mint a Grossglockner (3798), Grossvenediger (3666) és Wildspitze (3770) körül.

Az egész túrát dokumentáltam ebben a Google Photos képgalériában, jó olvasgatást! 

Dolomitok

Tracklogok elérhetők Skylineson

Keselyűkkel repülni; a Krn meghódítása

A 2010-es év és egyáltalán eddigi repüléseim egyik legnagyobb élménye volt a szlovéniai Krn csúcs alatt fakókeselyűkkel repülni.
Egyszerűen hátborzongató érzés ezekkel a hatalmas (2,5 méteres szárnyfesztávú!) madarakkal együtt tekerni. Más, főleg ragadozó madarakkal szemben akár 4-5 méter közelre engednek és nem unnak meg vagy zavarnak el öt perc után. Kívánom, hogy mindenki átélje ezt egyszer mert fantasztikus! Soha nem fogod elfelejteni..

Utánanéztem wikipedián, van magyar és angol oldal is; Horvátországban él egy csoport akik rendszeresen átjárnak Szlovéniába, ahol a Stol vagy Krn közelében látni őket a leggyakrabban.
BZS a Pireneusokban találkozott velük amiről a blogjában is írt, Attila meg már nem tudja de a fentiekkel szemben saját fotóval büszkélkedhet.

Sokat kerestem egy jó videót, de megérte. Az alábbi egy rövid dokumentumfilm, a felvételek nagyrészt tandemről készültek (1:15-nél szállnak fel), nálam az ernyős videók között is a top 10-ben van:

Flying with Vultures from Rocketboom on Vimeo.

Először azt terveztem, hogy ennyi lesz a bejegyzés és kész, de kiderült, hogy relative sokan nem repültek még Szlovéniában a Soca völgyében, vagy nem jutottak még fel a Krnhöz. Tessék pótolni, mert gyönyörű a vidék, közel van hozzánk, nincsen igazi völgyszél, barátságosak a szlovénok és jó a pisztráng.

Starthelyleírás van bőven és jó eséllyel a Tolmin feletti Kobaláról startolsz, ezért én csak az út további szakaszára fogok koncentrálni. Mintaként a szeptemberi repülésem szolgált, aminek az érdekessége, hogy 1800-1900 között volt a felhőalap, így az egész Krn (2200) és a gerinc nagy része is felhőben volt. Ez a folyamatosan erősödő keleti széllel együtt egy teljesen átlagos(an jó) napot adott. Tanulság, hogy ilyen napon is be lehet bemenni a Krnhöz, hogy lepacsizzon az ember a keselyűkkel.
A kép jobb alsó sarkában a tolmini leszálló, bal felső végén a Krn van. A kék vonal a talajra vetített track log, az átlátszó szürke/zöld a hozzávetőleges repülési magasság, a kék zászlókkal jelzett pontok termikeket jelölnek. Utóbbiakat a track2thermic programmal készítettem, a DS1158 pont pl. azt jelenti, hogy 1580m-en szálltam be az átlagosan 1m/s körüli termikbe, délies volt a szél és 2-300 m-t emelkedtem a termikben. (Részletes leírás itt.)

Eddig kb. 40 órát repültem a völgyben és ezeken a helyeken szinte mindig volt tekerhető termik, ezért bátran beállíthatjátok akár GPS-be is (pontok letölthető innen).

Miután kitekertünk a Kobalán induljunk el a “Kétpupú” felé. Ennek az elején szokott lenni termik (DS1113, ES1113), de ha nem találunk semmit viszont a gerinc felett vagyunk érdemes továbbmenni, mert a végén szinte mindig jól ki lehet tekerni (CE2126, ES1171 vagy picit tovább a lefutó gerinc tetején). Itt feltétlenül tankoljunk maximum magasságot és úgy induljunk el befele a Krn teknő keleti lefutó gerince mentén:
A magasságra elsősorban azért van szükségünk, mert mire beérünk a belső gerinchez 6-7 km-re leszünk a Soca völgyétől, ami inkább pszichés, mint vészes, tekintve hogy kb 1300-1500 méterrel felette is vagyunk a völgynek amit így még 6-os siklószámmal is kényelmesen elérünk.
Két dologra érdemes figyelni a Krn megközelítésekor / teknő feletti átrepülésekor:

• az első figyeljünk a felhőalap közelségére, főleg ha északias komponense is van a magassági szélnek a Krn és a teknő nagy része felett felhők fognak ülni amik hol csak tartogatnak hol meg bikán emelnek.
• a másik a siklópálya a szél viszonylatában; pl. ha nyugatias a szél és a nyugati lefutó gerinc alá érünk be a lee oldal könyörtelenül le fog mosni minket. Ilyen esetben is biztonságosabb a teknőt nagy ívben kerülve a Krn gerinc alatt közvetlenül menni. Nem csak sokkal szebb ez, hanem általában tart annyit, hogy csak siklásban is beadja a túlsó oldal.

A keselyűk (több, mint egy tucat volt) az EE1181 és az ES1179 körül voltak, az utóbbinál tekertem egyikükkel vagy 10 percet termikben testközelben..

Ha valamiért nincsenek itt, vagy csak kigyönyörködtük magunkat a Krnben (tessék benézni mögé is! van egy álomszép tengerszem a Krn mögötti holdbéli tájon) érdemes továbbmenni:
Ha magas az alap (2200) és nincs (szembe) szél akkor lehet direktben siklani a Stolra, de minden más esetben hátul a Polovnik a megbízhatóbb megoldás, s nem utolsó sorban a másik nagy kedvencem a Krn után.

Zárásként egy kedvcsináló video ami pont a 2006-os magyar XC Openen készült, tele nagyon jó kis ‘timelapse’ felvételekkel.

SLO promo from xcm on Vimeo.

A repülés szépsége

Régóta keresek valami alkotást, ami igazán megmutatja a repülés szépségét.. A témában nem találtam még meg az igazit, de a legénybúcsúmon azért megpróbáltam bemutatni :) Következzen 'a kitekerés':

Aug 7-9 hosszú hétvége a Pustertalban

Úgy néz ki hétvégén megint jó idő lesz! :) Közel ideálisnak néz ki a nyomástérkép az ausztria délnyugati része (déltirol) központtal elhelyezkedő anticiklonnal:

Részemről ez az utolsó alpesi hétvége az ősz (Dolomitok!) előtt, a cél egy FAI háromszög összehozása lenne. Augusztusban Speikboden erre a cím, ahogy az az xcontesten is látható, vagy ebből a múlt hétvégi repülésből.

Elképzelhető, hogy vasárnap és hétfő cirrusos/zivataros lesz, vagy lassabban megy el a front; akkor megyünk kijjebb pl. Greifenburgba (Emberger Alm). Indulás péntek délután, végső döntés csütörtök este meteo függvényében.

Aktuális meteogramm:

A 2010 júniusi útról, szélről, hegyekről

Az a hat nap, amit június végén töltöttem az Alpokban meghatározó élmény lett számomra. Elképesztően sokat tanultam, de ami talán még ennél is fontosabb az a kitörő öröm és élvezet amit a magashegyi repülés jelent számomra. Sajnos nem tudom szavakba önteni, kerestem idézeteket, verseket de hiába; küldjétek el, ha ilyet találtok.

Rengeteg téma van, amiről szívesen írnék és több óra videot is rögzítettem, nagy részüket sajnos idő hiányában nem fogom tudni itt a blogon megosztani.

Azért a móka kedvéért feltöltöttem a Grossvenediger alatti stabil 6-os kitekerést, íme:

A száraz tények: 6-ból 5 nap repültem, összesen 21,5 órát, 285 km-t (kb), utóbbiból egy szabad táv, a többi hurok vagy háromszög. Több starthelyen is jártam:

• Greifenburgban - Emberger Alm
• Lienz - Zettersfeld
• Sand in Taufers (Olaszorság) - Speikboden (itt nem repültem mert főn volt)
• Choralpe - Westendorf
• Hollersbach - Pinzgaui völgy
• Wildkogel - Pinzgaui völgy
• Penken - Zillertal

Az idő nem volt etalon mert végig fújt az északias szél (átlagosan kb 15 kmh, hol gyengébb hol erősebb), ami nem könnyítette meg a táv-repülést. Azért összejött egy 90-es, egy 70-es és utolsó nap hazaindulás miatt korai leszállással, vario nélkül egy 50-es hurok. A maradék versenyfeladat volt (jártam az osztrák liga Alpenrosencup versenyén), délutáni "helyi" reülés (pl. Hollersbachból du 16 körüli startból 30-as háromszög).

Tanulságok röviden:

• olyan címen légy és úgy repülj, ami a tudásodnak és a magabiztosságodnak megfelelő. Talán ez a legkeményebb dolog, nekem is folyamatosan újabb és újabb leckéket dob fel. Volt és lesz is ilyen, hogy ha nem érzem magam jól a helyen, túl sok, bezavar és dekoncentrált leszek, ilyenkor inkább leszállok. Piszok rossz érzés lent állni, de ez nem az a sport ahol érdemes magad nagyon túlvállalni. A reális, valós magabiztosság felépítéséhez sok tapasztalatot kell szerezni, ami csak úgy megy, hogy tiszteletbe tartod a korlátaidat.
• a (belső) Alpokban gyakorlatilag nem lehet úgy távot repülni, hogy ne kelljen hosszabb-rövidebb ideig lee oldalon repülni. Ezt Kelly is megerősítette amikor utolsó nap találkoztunk, ő hosszú évek óta repül az Alpokban, ahol paraguideként dolgozik.
• ebből következik, hogy ismerd és urald az ernyődet. Tudnod kell annyira kezelni, hogy lee oldalon is, akár csukások között is határozottan repülj vele, anélkül, hogy bármit túlreagálnál, bepánikolnál és magad csukd le. A teljes magabiztosságot nekem is ez a pár nap hozta meg, nagy megkönnyebbülés, sokkal inkább a repülésre tudok most már figyelni. Persze lee oldalak között is nagy különbség van, egy Hohe Wand vagy Nyikom adott esetben gyilkosabb lehet, mint egy háromezres.
• címen kell lenni az Alpokban is (persze jó idő is kell, de ez egyrészt nyilvánvaló másrészt arról, hogy mi a 'jó' már írtam). Helyismeret itt is megkerülhetetlen, pl. mint kiderült Speikboden érzékeny az északi szélre, itt lehet főnös az idő de egy-két völggyel arrébb vagy akár az Alpok északi oldala is repülhető. Itt még egyszer szeretném kiemelni, hogy bár az Emberger Alm szinte mindig működik azért általában véve korántsem ez a legjobb hely. Nézzétek csak meg az xcontest statisztikákat az osztrák 'MKK'-ról.
• együtt kell repülni másokkal. Verseny persze a legjobb hely erre, de a népszerű starthelyeken (gyakorlatilag a fenti közül az összes) mindig találni tudásban-ernyőben-ambícióban hasonló pilótákat, akikkel lehet tolni, legalább a táv első felében.
• a gyors repülés titka (az én szintemen :) az, hogy ne a gyenge termiket tekerjük / feleslegesen ne tekerjünk illetve válasszuk meg jól a siklópályát. Gerincek (a Stol Szlovéniában nagyon jó példa) felett érdemes siklani, ezek mindig tartanak valamennyit, jól kinéző felhők (alattuk siklás) miatt érdemes kerülni is akár,
• nem szabad alacsonyra kerülni, mert ezt könnyű beszívni. Van amikor simán ki lehet tekerni lentről (inkább tavasszal, nyáron ez ritka) de pl. a 90-es távomon besiklottam az árnyékba (hiba) utána meg tovább lefele és a (25-30 körüli) völgyszélben töltöttem a következő órát, mire ki tudtam újra emelkedni
• 'lift bands' ezt valami cikkben olvastam, jó modell: gyakorlatilag sávokra osztja a felhőalap és talaj közötti területet, pl. felhők alatti kb. 20%, utána a hegyek felső, sziklás területei, utána (már völgyszélben lévő) lefutógerincek és esetleg legalsó völgyközeli rész. Mindegyiknek megvannak a sajátosságai (legfontosabb: szélirány / erősség, utána a termikek erőssége, típusa, dőlése, gyakorisága). Értelemszerűen érdemes felül maradni (verseny az más kérdés persze), a kritikus ismeret az, hogy hol, hova tudsz még besüllyedni úgy, hogy biztonságos legyen (lee/luv) tovább tudj haladni vagy ha muszáj legalább biztonságosan le tudj szállni.
• több útvonalat is lehet követni, pl. lehet kinn a völgy szélén, a lefutó gerincek elején elszakadó termikekekkel repülni (pl. wildkogelről visszafele) , vagy a völgyektől messzebb (pl. 6-8km) lévő magas hegyek mentén (kerülés visszafele a Kreuzeck közepe felé), akár azokat kerülgetve (lásd lejjebb), de különleges esetekben a völgy szélének kontúrozása is működhet akár (wildkogel fele, a táv végén hazafele siklás a völgy szélén)

Ahogy írtam rengeteg konkrét példám lenne ebből a pár napból, de időhiány és GPS problémák miatt most csak néhányat ragadtam ki:

Emberger Alm - siklópálya választása

Elküzdöttük magunkat a lienz felé vezető lefutó gerinc széléig (a tájékozódási pont az itt futó nagyfeszültségű vezeték). Termikek gyengék és töredezettek, kumó kevés, valami pamacs az Anna Shutz Haus környékén (messze). Itt már nem véd semmit a Kreuzeck gruppe, befúj a kb 15-20 kmh északi szél, sőt, látszik a főn fal tőlünk jobbra az Alpok fő gerincén. Itt a helyi térkép, sárga nyíllal jelölve, hogy kb hol készült a lenti fotó és merre néz. Az egyik para a térképen is látszik: a völgy Oberdrauburgnál beszűkül, a völgyszél begyorsul és a déli lefutó gerincek mögött lee oldal alakul ki, ezt jelzik a kis halálfejek. (BTW ezért nem is javasolt erre jönni Lienz felöl visszafele, mert legtöbbször besüllyed ide az ember.)

A dilemma: itt vagyok a gerinc közelében, nem túl magasan (magasabbra nem megy kikerestem egy srác trackjéből, kb 2700 m AMSL, talaj +400), szeretnék átsiklani a Zettersfeldre (Lienz feletti hegy és starthely), merre menjek? Opciók:

• bevállalom a déli oldalt gerinc alatt rátapadok a hegyre és végigkontúrozom
• a hegytől messzebb, kb. a völgy felett keresek termiket és próbálok előre jutni
• átmegyek az északi oldalra, a szél remélhetőleg sodor fel termikeket de ha nem legalább luv oldalon leszek
• bepróbálom a gerinc feletti siklást (remélve, hogy itt találkozik az északi szél és a napsütötte dél oldal termelte 'anyag')

Utóbbi lett, a gerinc végülis tartogatott, a végén találtunk egy kumót ami alatt sikerült kb 2-300m-t nyerni és így tovább siklani Ény felé..

Wildkogel - váltás a déli oldalra

A Wildkogeles start után nyugatnak indultunk páran, de pár km után teljesen befújt az északi szél és mosott is le minket, muszáj volt a völgy déli oldalára váltani. A GE kép keletre néz, jól látszik, hogy némi nullázgatás után elindultam a völgyszéllel szembe keletnek, hogy beérjek egy a (remélhetőleg) völgyszélbe néző és napsütötte lefutó gerincet. Stabil 6-os termik volt a jutalom plafonig, a fenti video is itt készült.

Kaprunból hazafele - besüllyedés az árnyékban

A kapruni fordulópont után (szembeszélbe fordulva) elindultam visszafele, de alacsonyan értem be, a kép bal oldalán lévő meredek gerincre. Ennél nagyobb probléma volt, hogy (valószínűleg régebb óta) árnyékban volt, így nem adott semmit, kénytelen voltam tovább csúszni (képen jobbra). Itt beértem a tomboló szélbe, pont a meteo és a völgyszél közötti átmeneti határrétegbe. Hiába voltam napsütötte oldalon, csak apró buborékok jöttek fel, kezdetét vette a rodeo. Egy órát töltöttem el itt több besüllyedő kolléga társaságában. Kiemelkedni nem lehetett, a megoldás az volt, hogy visszament az ember a kb 2 km-re lévő (addigra napsütötte) meredekebb gerincre, amiről második próbálkozásra sikerült is kitekerni.

Kaprunból hazafele - taktikázás a tereppel

Nekem ez tetszett a legjobban, persze nem mondom, hogy nem izgultam. A szitu: szembeszeles siklás vissza Wildkogel felé nyugatnak (az első képen a bal oldali sárga vonal). A dilemma: nem vagyok elég magasan ahhoz, hogy a következő gerincre (első képen jobbra előrébb) a napsütötte luv oldalra érjek, csak nagy kerülő (és értékes méterek) árán. A csavar: besiklás a felhő alatt luv oldalon a hegyig, majd előre a DNY-nak néző hegyoldal mentén (ami az isten háta mögött volt, és kb. még a völgy se látszódott innen). Itt volt a nap második bika termike átlag +6 felett, ami a felhő alól kisiklás közben is folytatódott. (Majd a felhő szélén fékek a beülő alá az ernyő beomlásának megfogása végett)

Neukirchen am Grossvenediger - hogyan veszítsünk magasságot spirálozás nélkül

Egy kis könnyű a végére: hazafele jövet még beúsztam a völgy felett kialakuló konvergenciába - völgyszelek találkoznak itt, meg már beindult valami ordas gyogyi is mivel végig kumók sorakoztak a völgy közepe felett. Bohóckodtam meg örömködtem picit, hogy hazaértem és bezártam a háromszöget, de kedvem nem volt már lespirálozni 1000m-t, ezért szépen rásiklottam a wildkogel starthelyre, amin átbukott az addigra már lamináris északi szél, és gyönyörűen letolt -3 / -4 -el a leszállóig :)

Végül de nem utolsó sorban szeretném Orsinak megköszönni, hogy ilyen toleráns ezzel az egész repüléssel kapcsolatban. Nélküle ez nem jöhetett volna létre. Tartsa meg jó szokását örökre :)

Itt a bika idő! Hosszú hétvége június 24-27

Jön a várva-várt anticiklon, és ezzel tartós, legalább 4-5 napos jó repülőidő! Ami ennél is szebb, hogy hétvégére esik egy része, ezért kint a helyünk.

UPDATE:

Alakul a meteo, jónak néz ki, csak a bőség zavarával küzdök, hogy hova is kéne menni :)

Indulás szerda délután, csütörtök és péntek még erősebb az északi szél ezért Alpok déli oldala. Silianról biztosan fogok repülni, de Emberger Alm is befutó.

Szombat, vasárnap Alpok északi oldala, itt lesz az Alpenrosencup, szeretnék legalább elnézni rá. Alternatíva Zillertal (nagyon király hely, csak itt el lehetne egy hetet tölteni) és a Pinzgaui völgy, itt a Wildkogelről lehetne startolni.

Meteoról annyit hogy elég egyenletes kb 1010 aPa körüli nyomást forecastolnak, meglehetősen labilis légtömeg mellett; délután azért oda kell figyelni a felhőkre cserébe sikítani fog a vario :D

Kedvcsinálónak egy jó kis délutáni program: Kelly videoja és az útvonalat leíró cikk az Ahorn 'meglejtőzéséről' a Pink Floyd kiséretében..