A 2010 júniusi útról, szélről, hegyekről

Az a hat nap, amit június végén töltöttem az Alpokban meghatározó élmény lett számomra. Elképesztően sokat tanultam, de ami talán még ennél is fontosabb az a kitörő öröm és élvezet amit a magashegyi repülés jelent számomra. Sajnos nem tudom szavakba önteni, kerestem idézeteket, verseket de hiába; küldjétek el, ha ilyet találtok.

Rengeteg téma van, amiről szívesen írnék és több óra videot is rögzítettem, nagy részüket sajnos idő hiányában nem fogom tudni itt a blogon megosztani.

Azért a móka kedvéért feltöltöttem a Grossvenediger alatti stabil 6-os kitekerést, íme:

A száraz tények: 6-ból 5 nap repültem, összesen 21,5 órát, 285 km-t (kb), utóbbiból egy szabad táv, a többi hurok vagy háromszög. Több starthelyen is jártam:

• Greifenburgban - Emberger Alm
• Lienz - Zettersfeld
• Sand in Taufers (Olaszorság) - Speikboden (itt nem repültem mert főn volt)
• Choralpe - Westendorf
• Hollersbach - Pinzgaui völgy
• Wildkogel - Pinzgaui völgy
• Penken - Zillertal

Az idő nem volt etalon mert végig fújt az északias szél (átlagosan kb 15 kmh, hol gyengébb hol erősebb), ami nem könnyítette meg a táv-repülést. Azért összejött egy 90-es, egy 70-es és utolsó nap hazaindulás miatt korai leszállással, vario nélkül egy 50-es hurok. A maradék versenyfeladat volt (jártam az osztrák liga Alpenrosencup versenyén), délutáni "helyi" reülés (pl. Hollersbachból du 16 körüli startból 30-as háromszög).

Tanulságok röviden:

• olyan címen légy és úgy repülj, ami a tudásodnak és a magabiztosságodnak megfelelő. Talán ez a legkeményebb dolog, nekem is folyamatosan újabb és újabb leckéket dob fel. Volt és lesz is ilyen, hogy ha nem érzem magam jól a helyen, túl sok, bezavar és dekoncentrált leszek, ilyenkor inkább leszállok. Piszok rossz érzés lent állni, de ez nem az a sport ahol érdemes magad nagyon túlvállalni. A reális, valós magabiztosság felépítéséhez sok tapasztalatot kell szerezni, ami csak úgy megy, hogy tiszteletbe tartod a korlátaidat.
• a (belső) Alpokban gyakorlatilag nem lehet úgy távot repülni, hogy ne kelljen hosszabb-rövidebb ideig lee oldalon repülni. Ezt Kelly is megerősítette amikor utolsó nap találkoztunk, ő hosszú évek óta repül az Alpokban, ahol paraguideként dolgozik.
• ebből következik, hogy ismerd és urald az ernyődet. Tudnod kell annyira kezelni, hogy lee oldalon is, akár csukások között is határozottan repülj vele, anélkül, hogy bármit túlreagálnál, bepánikolnál és magad csukd le. A teljes magabiztosságot nekem is ez a pár nap hozta meg, nagy megkönnyebbülés, sokkal inkább a repülésre tudok most már figyelni. Persze lee oldalak között is nagy különbség van, egy Hohe Wand vagy Nyikom adott esetben gyilkosabb lehet, mint egy háromezres.
• címen kell lenni az Alpokban is (persze jó idő is kell, de ez egyrészt nyilvánvaló másrészt arról, hogy mi a 'jó' már írtam). Helyismeret itt is megkerülhetetlen, pl. mint kiderült Speikboden érzékeny az északi szélre, itt lehet főnös az idő de egy-két völggyel arrébb vagy akár az Alpok északi oldala is repülhető. Itt még egyszer szeretném kiemelni, hogy bár az Emberger Alm szinte mindig működik azért általában véve korántsem ez a legjobb hely. Nézzétek csak meg az xcontest statisztikákat az osztrák 'MKK'-ról.
• együtt kell repülni másokkal. Verseny persze a legjobb hely erre, de a népszerű starthelyeken (gyakorlatilag a fenti közül az összes) mindig találni tudásban-ernyőben-ambícióban hasonló pilótákat, akikkel lehet tolni, legalább a táv első felében.
• a gyors repülés titka (az én szintemen :) az, hogy ne a gyenge termiket tekerjük / feleslegesen ne tekerjünk illetve válasszuk meg jól a siklópályát. Gerincek (a Stol Szlovéniában nagyon jó példa) felett érdemes siklani, ezek mindig tartanak valamennyit, jól kinéző felhők (alattuk siklás) miatt érdemes kerülni is akár,
• nem szabad alacsonyra kerülni, mert ezt könnyű beszívni. Van amikor simán ki lehet tekerni lentről (inkább tavasszal, nyáron ez ritka) de pl. a 90-es távomon besiklottam az árnyékba (hiba) utána meg tovább lefele és a (25-30 körüli) völgyszélben töltöttem a következő órát, mire ki tudtam újra emelkedni
• 'lift bands' ezt valami cikkben olvastam, jó modell: gyakorlatilag sávokra osztja a felhőalap és talaj közötti területet, pl. felhők alatti kb. 20%, utána a hegyek felső, sziklás területei, utána (már völgyszélben lévő) lefutógerincek és esetleg legalsó völgyközeli rész. Mindegyiknek megvannak a sajátosságai (legfontosabb: szélirány / erősség, utána a termikek erőssége, típusa, dőlése, gyakorisága). Értelemszerűen érdemes felül maradni (verseny az más kérdés persze), a kritikus ismeret az, hogy hol, hova tudsz még besüllyedni úgy, hogy biztonságos legyen (lee/luv) tovább tudj haladni vagy ha muszáj legalább biztonságosan le tudj szállni.
• több útvonalat is lehet követni, pl. lehet kinn a völgy szélén, a lefutó gerincek elején elszakadó termikekekkel repülni (pl. wildkogelről visszafele) , vagy a völgyektől messzebb (pl. 6-8km) lévő magas hegyek mentén (kerülés visszafele a Kreuzeck közepe felé), akár azokat kerülgetve (lásd lejjebb), de különleges esetekben a völgy szélének kontúrozása is működhet akár (wildkogel fele, a táv végén hazafele siklás a völgy szélén)

Ahogy írtam rengeteg konkrét példám lenne ebből a pár napból, de időhiány és GPS problémák miatt most csak néhányat ragadtam ki:

Emberger Alm - siklópálya választása

Elküzdöttük magunkat a lienz felé vezető lefutó gerinc széléig (a tájékozódási pont az itt futó nagyfeszültségű vezeték). Termikek gyengék és töredezettek, kumó kevés, valami pamacs az Anna Shutz Haus környékén (messze). Itt már nem véd semmit a Kreuzeck gruppe, befúj a kb 15-20 kmh északi szél, sőt, látszik a főn fal tőlünk jobbra az Alpok fő gerincén. Itt a helyi térkép, sárga nyíllal jelölve, hogy kb hol készült a lenti fotó és merre néz. Az egyik para a térképen is látszik: a völgy Oberdrauburgnál beszűkül, a völgyszél begyorsul és a déli lefutó gerincek mögött lee oldal alakul ki, ezt jelzik a kis halálfejek. (BTW ezért nem is javasolt erre jönni Lienz felöl visszafele, mert legtöbbször besüllyed ide az ember.)

A dilemma: itt vagyok a gerinc közelében, nem túl magasan (magasabbra nem megy kikerestem egy srác trackjéből, kb 2700 m AMSL, talaj +400), szeretnék átsiklani a Zettersfeldre (Lienz feletti hegy és starthely), merre menjek? Opciók:

• bevállalom a déli oldalt gerinc alatt rátapadok a hegyre és végigkontúrozom
• a hegytől messzebb, kb. a völgy felett keresek termiket és próbálok előre jutni
• átmegyek az északi oldalra, a szél remélhetőleg sodor fel termikeket de ha nem legalább luv oldalon leszek
• bepróbálom a gerinc feletti siklást (remélve, hogy itt találkozik az északi szél és a napsütötte dél oldal termelte 'anyag')

Utóbbi lett, a gerinc végülis tartogatott, a végén találtunk egy kumót ami alatt sikerült kb 2-300m-t nyerni és így tovább siklani Ény felé..

Wildkogel - váltás a déli oldalra

A Wildkogeles start után nyugatnak indultunk páran, de pár km után teljesen befújt az északi szél és mosott is le minket, muszáj volt a völgy déli oldalára váltani. A GE kép keletre néz, jól látszik, hogy némi nullázgatás után elindultam a völgyszéllel szembe keletnek, hogy beérjek egy a (remélhetőleg) völgyszélbe néző és napsütötte lefutó gerincet. Stabil 6-os termik volt a jutalom plafonig, a fenti video is itt készült.

Kaprunból hazafele - besüllyedés az árnyékban

A kapruni fordulópont után (szembeszélbe fordulva) elindultam visszafele, de alacsonyan értem be, a kép bal oldalán lévő meredek gerincre. Ennél nagyobb probléma volt, hogy (valószínűleg régebb óta) árnyékban volt, így nem adott semmit, kénytelen voltam tovább csúszni (képen jobbra). Itt beértem a tomboló szélbe, pont a meteo és a völgyszél közötti átmeneti határrétegbe. Hiába voltam napsütötte oldalon, csak apró buborékok jöttek fel, kezdetét vette a rodeo. Egy órát töltöttem el itt több besüllyedő kolléga társaságában. Kiemelkedni nem lehetett, a megoldás az volt, hogy visszament az ember a kb 2 km-re lévő (addigra napsütötte) meredekebb gerincre, amiről második próbálkozásra sikerült is kitekerni.

Kaprunból hazafele - taktikázás a tereppel

Nekem ez tetszett a legjobban, persze nem mondom, hogy nem izgultam. A szitu: szembeszeles siklás vissza Wildkogel felé nyugatnak (az első képen a bal oldali sárga vonal). A dilemma: nem vagyok elég magasan ahhoz, hogy a következő gerincre (első képen jobbra előrébb) a napsütötte luv oldalra érjek, csak nagy kerülő (és értékes méterek) árán. A csavar: besiklás a felhő alatt luv oldalon a hegyig, majd előre a DNY-nak néző hegyoldal mentén (ami az isten háta mögött volt, és kb. még a völgy se látszódott innen). Itt volt a nap második bika termike átlag +6 felett, ami a felhő alól kisiklás közben is folytatódott. (Majd a felhő szélén fékek a beülő alá az ernyő beomlásának megfogása végett)

Neukirchen am Grossvenediger - hogyan veszítsünk magasságot spirálozás nélkül

Egy kis könnyű a végére: hazafele jövet még beúsztam a völgy felett kialakuló konvergenciába - völgyszelek találkoznak itt, meg már beindult valami ordas gyogyi is mivel végig kumók sorakoztak a völgy közepe felett. Bohóckodtam meg örömködtem picit, hogy hazaértem és bezártam a háromszöget, de kedvem nem volt már lespirálozni 1000m-t, ezért szépen rásiklottam a wildkogel starthelyre, amin átbukott az addigra már lamináris északi szél, és gyönyörűen letolt -3 / -4 -el a leszállóig :)

Végül de nem utolsó sorban szeretném Orsinak megköszönni, hogy ilyen toleráns ezzel az egész repüléssel kapcsolatban. Nélküle ez nem jöhetett volna létre. Tartsa meg jó szokását örökre :)